2011. augusztus 29., hétfő

Tatabányán jártunk...

...de már az indulás se volt szerencsés. Csodálkoztam, hogy ha hatkor indul a busz,  hogy fogunk odaérni kilencre, de megnyugtattak, hogy lehet. Nem lehetett. Kilenckor, mikor a megnyitó kezdődött, a Mogyoródi lehajtónál tartottunk, én pedig arra gondoltam, hogy most éneklik a dalocskát, aminek a szövegét írtam, és "magamat ringatom"  írtam hozzá egy strófát.:
Megnyitóra megyünk két óra késéssel. 
Lassan araszolunk csigasebességgel.
Még a Trabanatok is sorra megelőznek
A pokolban ülök, s az ördögök főznek. 

De csak odaértünk. A kiállításról majd lesz cikk az újságban, én csak a pályázati munkáimat szeretném itt bemutatni. 
Ennek a munkának a terve már régen motoszkált a fejemben. Tulajdonképpen a Hubble távcső által a földre küldött kép adta az ihletet hozzá, és mikor olvastam a kiírást, hogy Fekete gyémántok, gondoltam itt az ideje. Technikailag úgy készült, hogy hernyóselyemre nuno filceztem a gyapjút, majd tűztem, varrtam, géppel, kézzel, kiegészítve hernyóselyem szálakkal, és úgy dolgoztam rá az alapra. Már majdnem kész volt, mikor az újságban megjelent a kiegészítés: téma a bányászat. A hír lesújtott. ..sújtott...sújtólég...sújtólégrobbanás. heuréka. Egy kicsit átdolgozva, ezzel a címmel be lehet nevezni, mert ugyan még sose láttam sújtólégrobbanást, képen se, dehát van annak túlélője, aki azt mondaná, hogy az nem ilyen? 

....



Mit mondjak, ha fény éri, a hernyóselyem ragyog. A kiállításnak az volt az egyetlen fala, ami se természetes se mesterséges fényt nem kapott. Minden nem jöhet össze. 

Ez volt a másik munkám, ennek a címe Mintakendő. Nem is annyira egy pályázati darab, hanem egy játék: hányféleképpen tudok íriszt varrni. Nuno filcezéstől a gépi trapuntóig 25 féle kis mintakendő van egy alapra dolgozva. Jó játék volt.

2011. augusztus 22., hétfő

Sógoromék 50 éve házasok

 Mikor Jutkát megismertem, öt éves házasok voltak, és én úgy gondoltam Úristen egy pasival öt évet leélni...aztán rövidesen a sógornője lettem, majd jöttek a gyerekek, és kölcsönösen kománék, de ami fontosabb, hogy mindvégig barátnők maradtunk. Nagyon sokat tanultam, vagy próbáltam megtanulni tőle. Attól kezdve, hogy milyen jó arcpakolást lehet a nyers kukorica tejéből csinálni, a hidegtáldíszítést, a majonézkavarást, sok-sok mindent tőle tanultam. De azt nem sikerült megtanuljam, hogy hogy lehet úgy háztartást vezetni, hogy csak otthon legyen, ne háztartás, hogy csak ebéd legyen, de ne mosatlan, hogy mindig minden kész legyen, de munka ne legyen vele, hát ezt a titkot Jutka magával fogja vinni a sírba. A bizonyság, hogy nagyon tudnak valamit, és tökéletesen összestimmelt pár, hogy 69 évesen külső segítség (vagy csak igen minimális) nélkül felvállaljanak egy negyven személyes kerti partit ahol még a luftballonok színe is meg van tervezve, és az sk. készült berkenyelikőrtől a vendégek zenés szórakoztatásáig mindent maguk csináltak. A fotók sajna nem sokat adnak vissza a nap hangulatából, mert a sátrakban a fényviszonyok nem igazán voltak jók, de meg mire a csodás tálakat lefényképezhettem volna, már csak romjai voltak.
 A két legifjabb unokatesó ismerkedik. Ha ide tudnám tenni a két nagyapa fotóját gyerekkorukból, meglepő lenne a hasonlóság.
 Az előétel felszolgálásáig még tudtam is fotózni. A többit csak leírom: szarvassült és töltött karaj zöldségágyon köleskásával és kukoricakásával  -  vaddisznópörkölt krumplival, torták és sütemények a fene se tudja már mennyi, vacsora lecsós töltött káposzta, de abból már alig bírtunk enni.
 a négy unokából a három nagy.
 Klárika, a barátnő, aki régi szakmáját gyakorolva  egy nagyon megható beszédet mondott a beteljesült reményekről,  aztán elénekeltük a dalocskát, ami az elmúlt ötven évükről szólt. A kórus tökéletesen szólt próba nélkül is.
 A két ifjúsági európa-bajnok  unoka bemutatót tartott karate tudásukból. Edzőjük édesapjuk....
 ...ezután eljátszotta Bartók Este a székelyeknél darabját, aztán felállt Zsuzsi, és egy gyönyörű beszédet mondott arról, hogy ő milyen boldog gyerek volt, és mennyire büszke a szüleire, és bár nem tud szépen hegedűlni, de azért ugye Ti is büszkék vagytok rám. Itt már nem tudtam fotózni, mert potyogott a könnyem, Zsuzsi egyetemi tanár, docens a szegedi egyetemen, de olyan szerény, és kedves lány, igen Zsuzsi, mindnyájan nagyon büszkék vagyunk rád. Nem baj, hogy csak kicsit tudsz hegedülni.
 A legkisebb unoka. Még nem karatézik, de apuci majd kezelésebe veszi, mikor eljön az ideje.
 a pezsgőbontás. A vő, az apa és a fiú. Sajna egyik kép se sikerült, ahol János húzta a nótáinkat. Pedig ott húzza!!!
Jutka a dísztortával. Lent egy kedves kis ajándék egy emléklap arról, mi történt 1961-ben. Rákattanva kiderül milyen izgalmas év volt. És mivel a hátoldalán minden vendég aláírta, kedves emlék lesz.



Ennyi embert sehol se lehetett volna egy képre összehozni. De este, mikor a világító lampiont felengedtük a kívánságokkal, az ünneplők egy része legalább ráfért a képre.
Köszönjük János és Jutka!!!!

utóirat: hogy milyen békés hely ez, jellemző, hogy az itt lakó rozsdafark két méterre az éneklő sokadalomtól békésen fürdik a megszokott edényében, szárítkozni fölénk ül egy vezetékre, aztán besurran a  terasz gerendájára rakott fészkébe.

2011. augusztus 16., kedd

Biciklivel Csegére

A foltvarró lányokat is elvarázsolta a Triatlon láza,  szólnak, hogy hétfőn mennek biciklivel Tiszacsegére. Megszakad a szívem az irigységtől,  mert én pont ma kezdek helyettesíteni, és nem mehetek velük. De az nem lehet, így aztán három óra késéssel ugyan, de utánuk eredek. Tekerek, mint a tüzes sárkány, és a 2+31 km-t  nem egészen két óra alatt teszem meg. 


Ez a kép nem ide kívánkozna, de nem tudom lejjebb tenni. Sikerült két fekete gólyát lefényképezni, ha rákattanok, kinagyítja, hogy tényleg fekete gólyák. A háttérben a mindent elborító süntök (azóta megtudtam a nevét
 Csak egyszer állok meg, mikor ezt a gyönyörű réti iszalagot a gát mellett meglátom. Fél egykor leroskadok a Halászcsárda asztalánál, és még zsiborog a lábam (na meg más is) mikor elém teszik a harcsasteaket fűszeres burgonyával, és kapormártással. Olyan isteni, hogy mikor az utolsó szem krumplival törlöm fel a kapormártás végét, jut eszembe, hogy egy fotót megért volna.
 Megszavazzuk, hogy a háromkor induló sétahajózásra befizetünk, de mikor leballagunk a hajóhoz, ez a tábla fogad.
 A kompnál, az ötven fecskefészekkel körberakott ház előtt csinálunk egy közös fotót.-
 ...és átmegyünk a túlpartra, ez az oldala szebb a Tiszának, a másik parton szinte sehol nem lehet lelátni a vízre, ezen az oldalon meg három falunál is.
 A parti növényzetet míg a szem ellát ez a kúszónövény (nevét még nyomozom) uralkodik. Belep, eltakar mindent, hogy alatta mit éreznek a bokrok, nem tudom. Megállapítom, hogy olyan, mint a svájci frank nekünk.
 A part Tiszakeszinél.
Aztán Tiszatarjánnál Zsuzsiék eltűnnek a faluban, és egy jókora görögdinnyével jönnek meg. Az életben nem esett még ilyen jól dinnye. Kiszáradó, leizzadt szervezetünknek áldás. 
Ragadunk a dinnye levétől, és próbáljuk kitalálni, hogy mi az a madár, ami a túlparton szárítkozik. Annyira békés az egész...
...és ez már az itthoni part, mármint a Zabos Géza sétányról nézve. A görögdinnye olyan hajtóanyag a harcsasteakkal együtt, hogy még csak nem is érzem fáradtnak magam, mikor itthon beállok a zuhany alá.

2011. augusztus 14., vasárnap

Triatlon lázában


Ami Ebsonnak a derby, Pamplonának a bikafuttatás, az Tiszaújvárosnak a Triatlon.  Az idén a tizenötödiket rendezik, és nem csak sportesemény, hanem a város nagy ünnepe is. Kilenc napig ennek a lázában égünk. Délutánonként mindenféle versenyekre lehet nevezni, ilyenkor a fél város fut, (Kati lányom a barátnője ikerbabáival, a babakocsiban száguldotta végig a távot.) Másnap kétezren álltunk rajthoz a biciklis napon. Kétezer bicikli, meg húszezer szurkoló az utcákon. Esténként pedig mindenki jön a TÉRRE, ahol jobbnál jobb együttesek zenélnek. Minden este nem vittem a fényképezőgépet, de a Csík, a főkedvencem, őket megörökítettem. 

 Aztán vasárnap a verseny. Délelőtt a nők, azt hiszem 58-an álltak rajthoz, délután a férfiak 78 indulóval Zimbabwetól Izraelig, mindenféle országokból.
 Annyian mentünk ki szurkolni, hogy majd leszakadtak a lelátók. És a legutolsónak befutó versenyzőt éppolyan visítva, örjöngve tapsoltuk meg, mint az elsőt.
 A műsor lelke Attila, aki 15 éve ugyanolyan lelkesen vezeti végig a műsort, nem tudom alszik-e eszik-e, iszik-e ez alatt a kilenc nap alatt, de valami igen nagy mókamester, tele sziporkákkal, táncra perdíti a félhalottakat is.
 Egy megkésett cipőcsere a kerékpár és a futás közt. (nem csak a versenyző késett , én is a fotózással, a nagy kavalkádról lemaradtam, illetve annyi hely nem volt a tömegben, hogy fényképezni tudjak. )
 Milyen fáradtak már ezek a fiuk a másfél óra megfeszített erőkifejtés után!
 Utolsó futókör második helyezettje az angol, mikor látom ezt a felhőt, szentül azt hiszem, hogy ő lesz az első befutó. De nem, második, első a kanadai, harmadik pedig a magyar Vanek Ákos.
 A nők eredményhirdetése: Amerika-Oroszország-Itália a sorrend.
 A férfiak eredményhirdetésére az angol fiú nem tud kijönni, az orvos nem engedi. Tejóisten mennyire kell ahhoz kifáradni, hogy ez megtörténjen. Reméljük estére rendbe jön!!!
 De jó látni a magyar zászlót, ha még a harmadiknak is kúszik fel. Ákost majdnem szétszedi a közönség. 11 éve nem volt magyar dobogós.
Gratulálunk, és innen is köszönöm azt a gyomorszorító jó érzést, amit mindnyájan éreztünk, akik ott voltunk.

Este már nem tudok kimenni a térre, mert szabályosan megsüketültem a körülöttem visító, üvöltő tömegtől. Nemcsak cseng bong az egész fejem, de a saját hangom,és a fütyülésem is mintha két helyről, két szólamban jönne. Remélem elmúlik.

2011. augusztus 11., csütörtök

Micsoda augusztus!!!



Az idei évre nagyon meleg, nagyon aszályos nyarat jósoltak az okosok. No a nagyon meleg az megvolt, mert volt júliusban kb 10 napunk, mikor majd megsültünk a melegtől, aztán jött az eső.  Július 29-én népnapom alkalmából kaptunk 110 mm esőt. Aztán még naponta 20-40 mm közt. Volt nap, mikor 88%-os páratartalmat mértünk. A paradicsomjaim akkorára nőttek, hogy a felázott földben elhúzták a karókat, amikhez ki voltak kötve, és  mint a részegek feküdtek egymás hegyén hátán, karóstul. De a termés hatalmas volt, az ötven dekás nem volt ritka. De a koktélparadicsom is a földön.  A gyom - mire rá lehetett menni kihúzgálni - úgy elburjánzott, hogy akkora lett a hegy a komposzton belőle, hogy már feldobni rá a kosárral nem tudtam, csak mellé, és úgy villáztam fel a tetejére. 

A gólyák végre kirepültek. Mindig a frászt kapom, hogy meg fognak-e tudni tanulni az alatt a kb három hét alatt, míg még itt vannak. A kis gólyák fekete csőre most már átmegy pirosba, nem lehet a szülőktől megkülönböztetni. Mindig csodálom, hogy hogy tudja a természet így rendezni a dolgát, hogy tudja, hogy hány kisgólya legyen, ebben az évben pl minden fészekben három volt, más években csak kettő. Aztán tudtam meg, hogy nem. Minden pár kikölti az ötöt, aztán a szerint, hogy milyen év van, egy-kettő, vagy három éhen hal, és megeszik. Praktikus megoldás. 


De ilyen szépnek még nem láttam az augusztust. Ilyenkor már csak a rozsdás, kiszáradt fűcsomók, virág a folyóka, ami még kap egy kis vizet valahonnan, de most, minden éled, tombol a vegetáció. Ez a gátoldal. Augusztusban már nem kaszálnak, de most lehetne, még igen sokat. A madarak már elhallgattak aratás után, csodálkozok, hogy ennyi éledésre nem kezdenek újra énekelni.
Most vendégem Kati görénye. Nagyon kedves kis jószág, ha a szagától eltekintünk. A teraszomon minden sarok tökéletesen le van pókhálózva, de legjobban a borostyán dzsungelét szereti. Egy béka kinyírását nem tudtam megakadályozni, (van belőlük még párszáz a kertben) a gyíkokat, és a sündisznót szerencsére nem találta meg.

2011. augusztus 2., kedd

Kísérletezek a hernyóselyemmel.

 Mivel a hernyóselyem olyan vékony, hogy egy két centis csíkot simán tűbe lehet fűzni, most azzal kísérletezek,  hogy hogy lehet ezzel hímezni.
 Ez egy kis csokrocska akar lenni, de nagyon kísérleti stádiumban, mert pl zöldből csak ez az egy árnyalatom van, és a leveleknek nem kellene fodrozódni, no de mondom, kísérlet.
Na de ha már játszottam vele, megvarrtam egy kis táskának, hogy ne kallódjon el.