2013. július 30., kedd

Kánikula

...de nagyon. Hogy mire jó minden évben megdöntögetni az eddigi rekordokat, nem tudom. Ez nem atlétika, ez időjárás, hát nem tehetünk semmit, tűrünk. Bezárkózunk, bentről távirányítom a locsolót, csak a kenyér, és kalácssütésre üzemelem be a sütőt, és a céklát tegnap a halfőző bográcsban főztem meg odakinn, ne melegedjen a konyha. A tüzér válságos esetekben öntevékeny, - mondta apám, és én is ehhez tartom magam.

Valami apróságok mégis készülnek, csak úgy, a csinálás öröméért. Gyöngygobelinnel mütyürök.







Kipróbáltam árnyéktrapuntóval a város logóját

és gyönyörködök az agaphantusban. Sajna már hervad.

De fő tevékenységem, hogy bámulok ki a fejemből, csak úgy, takarékra állítva.
Közben érik a szeder, és a szőlő. Több már rá se férne. Mi lenne, ha még értenék is hozzájuk. 









2013. július 9., kedd

Az Összművészeti tábort

az idén Bogácson szervezte meg a Derkó. 84-en voltunk, a mazsorettesek, rézfúvósok, hímzők, és foltosok mellett idén először jött a Kisbocskor néptáncegyüttes is, tíz gyerek 5-12 évig.



Ilyen jurtaházakban laktunk, mellette volt a fedett medence, tíz tempó hosszú, egy hibával, hogy csak reggel nyolctól este nyolcig volt nyitva, a korai úszkálásra át kellett menni a strandra, majdnem száz méterrel odébb.(de ott is csak a meleg vízben lehetett reggelente úszni, az úszómedencében nem, de nem haltam bele a meleg vízben se.) .





Mivel a jurta közös termében igen meleg volt, kivonultunk a jurta elé, a hímzők meg az árnyas fák alá.
Folyt a mütyürgyártás, nekem legjobban az ötperces nyakláncom tetszett, amit a nálam levő akármikből állítottam össze.(centiméter, guriga, ollóőr)


De a legjobb az volt, mikor a tíz kicsivel strandra mentünk, és a két kicsit, az ötéves Regőt, és a hat éves Mártit rám bízták. A népi tánc nagy önbizalmat fejleszt. Ne fogjál., tudunk úszni, és már süllyedtek is el, aztán felkapálóztak egy korty levegőér, látod brutálisan jól úszok, látom, és kihalászom a víz alól,  a térdemről startoltak a másfél méterre levő  lépcsőhöz, ne félj,  nem megyek nekik, érzékelőm van, mondja Regő, és landol egy néni keblei közt, persze a néni is nagyilelkű volt, együtt derültünk. Fél órára nagymama voltam.
Aztán jött a búcsúünnepség, táncoltak nekünk, zenéltek nekünk, mi meg kiállítottuk a munkákat, amiket csináltunk.



Itt a kis népi táncosok. Még hajtok egy olyan kép után, ahol a műsor után együtt táncolunk a gyerekekkel, húsz év múlva milyen érték lesz, amikor már ezek a gyerekek is az Állami Népi Együttes tagjai lesznek.

2013. július 1., hétfő

Mongólia-kulturaquiltek


Tíz kilométerre élek a muhi csata helyszínétől – mi jusson hát eszembe, mint a csata emlékműve, de ez túl egyszerű lenne.   (Egyébként nem rég olvastam, hogy a tatárjárás volt az egyetlen olyan emberi tevékenység, ami az emberek, és állatok tömeges kipusztításával a CO2 kibocsátás  olyan mérvű csökkenést eredményezte,  hogy az kimutatható az Antarktisz jegében. Éljen Dzsingisz kán)
Tehát indult a keresgélés, és a National Geographic 2003 októberi számában egy nagyon jó cikket találtam a nomád mongolokról, sok képpel. Ezekből ollóztam a munkámat.(a gugliban a Darhad szó beütésével található meg)
Tehát a lényeg, hogy  ezernyi ember, és mintegy hatvanezer állat kel útra minden ősszel a Darhad völgyből a 65-110 km-re levő Hövszgöl-tó környéki téli legelőre. Vajjon miért? Mert addigra az állatok csupaszra legelik a Darhad völgy füvét, a 3000 méter magas hegyen túl viszont 10 fokkal melegebb a levegő, és a juhoknak hasáig ér a fű. Tavaszra aztán ez is elfogy, és akkor újra költözés. Az utat kb öt nap alatt teszik meg, és visznek mindent és mindenkit. A gyerekeket akik még nem tudnak lovagolni, birkabőrbe csomagolva kötik fel a jakok hátára, az öregeket csúszkán húzzák a lovak, kerekek a kövön nem boldogulnának. Az indulás idejét jól kell megválasztani, mert ha korán indulnak, még nincs víz a patakokban, ha későn,  akkor a hó járhatatlanná teheti a hágókat.  
Ez a tatárjáráshoz képest persze csak egy kis kiruccanás. Mongólia  egy akkora ország, mint London-Kijev távolság.  Végig lehet rajta  úgy lovagolni, hogy sehol nem talál az utazó se kerítést, se aszfaltos utat. De ezek tíz éves adatok. Akkor a három milliós  lakosság harmada Ulan batorban élt, azóta lehet, hogy már a lakosság fele a panelból bámul kifelé, és várja a nemzetközi segélyeket. Mivel az országnak az állattenyésztésen kívül más megélhetési forrása nincs, az ifjúság  viszont már nagyon unja a nomád életet.. Valami kis pezsdülést mutat az idegenforgalom, a dinoszaurusz maradványok  a vonzerő,  a háborítatlan puszta, és a vadászat. A népsűrűség inkább népritkaság, még az eszkimók is sűrűbben vannak, pont 1%-a a kínaiakénak. Elgondolkodtató, hogy ha nem épült volna fel a Kínai Nagy Fal, vajon kiirtották volna a kínaiakat, vagy megtanultak volna tőlük szaporodni? Dzsingisz kán Dzsingisz kán biztos nem ezt akartad.  
(a kép rákattanva kinagyítható)