2016. április 26., kedd

Egy szép nap

...menjünk el csavarogni Debrecenbe. Megnézzük a kiserdőt, aztán beülünk valahova ebédelni.-mondja Zoltán a reggelinél.
Jó.
...vagy inkább a Nyiregyházi állatkertbe? Milyen régen nem voltunk.
Oké, menjünk.
...de felmehetünk Kékesre is, aztán valami túristaúton gyalogolunk egyet.
Nekem jó!
Túracipőt húzok, lehet abban aszfalton is, és biztonság kedvéért beteszem a hátizsákba a háromnapos pogácsát, az üveg víz mellé. És már robogunk is, és meg se állunk---Szendőig.Sokat nem tudok a faluról, csak azt, hogy nagyanyám sógora itt volt jegyző vagy nyolcvan évvel ezelőtt, de ez most tök mindegy.
 Engem mint mindig, mellbe vág a Zemplén levegője, pedig a Bükké se rossz, ahol felnőttem, de a zempléni levegő valósággal kótyagossá tesz. De mit is keresünk itt? Hát ezt a kilátót, ezt a Magyarország megfigyelő pontot.

A képről ugyan nem látszik, de egy igencsak magas domb tetején áll, Szendrő fölött, egy vár romjaira építve. Sose hallottam még szendrői várról, meg vagyok lepve.



 Ezt látjuk a kilátó tetejéről. Át lehet látni Szlovákiába.

Még jobban meglep, a falunak még kékfestő múzeuma is van. Igaz bemenni nem tudunk, de ha nagyon akarnánk kinyitnák nekünk, de annyi időnk nincs. Másik meglepetés, hogy micsoda sportélet zajlik itt. Egyik helyen egy teljesítménytúra résztvevőit várják, másutt egy bicikliversenyét.

Megyünk tovább, míg csak el nem fogy alólunk az aszfalt, zötyögünk az erdőben, míg megtaláljuk Szádvárt. Ez is egy XII. századi vár romja, vagy háromszáz méterrel minden felett, de felkapaszkodunk. Innen aztán beláthatták, ha jön az ellenség. 
De hogy hordták ide fel a menázsit a faluból? Hát ökrös szekérrel. csúszótalpakon. A köveken a nyoma, ahogy ezek a talpak az évszázadok alatt a  kikoptatták.
 
 

 Még jó, hogy az építőanyag, a kő  helyben volt, fa is volt a mészkőégetéshez, csak víz kellett. Ezt is megoldották, ahonnan kitermelték a követ, ciszternák képződtek, és ott összegyűlt a víz.

innen aztán pláne messzire látni. Gyerekkoromban nem értettem, miért építették mindig magasra a várakat, ha én lettem volna az ellenség, elmasírozok mellette, és elfoglalom a falvakat. Na de kislányom, a várat meg kellett vívni! A vitézi becsület! Na jó. Lipót ezt is foldig romboltatta, alig hagyott valamit belőle.
Azt ugye ne mondjam, hogy éttermet nem találtunk, pedig Edelényben láttuk egynek a reklámját, de nem haltunk éhen.

A régiós találkozó tombolájába varrtam.

ezt a takarót. Tulajdonképpen hárman kaptuk a feladatot, de sokkal egyszerűbb volt megvarrni egyedül, mint összeszervezni, hogy ki mikor ér rá, és hogy jön el hozzám. Arról nem beszélve, hogy ha rám jön az ihlet, meg időm is van, hol tudok én várni? Idő meg nincs túl sok, inkább hamarabb készüljön el, mint kapkodjunk a határidő miatt.
Mérete 160x230 cm. Lényege a tűzés, amit nagyon élveztem, mivel a mérete lehetővé tette, hogy a közepét se túl nagy erőfeszítésekkel tudjam mozgatni a gép alatt. Egyszer fordult elő, hogy bontani kellett, mert a hátlap alágyűrődött, de az keserves volt. Öt percnyi tűzést két óráig bontottam, mert a buborékok olyan apró öltések, szinte helyben jár a gép, és a buborék fele visszatolatva újra öltve. De én győztem.
Remélem örülni fog aki megnyeri, és a tombola árából összejön a következő takaróra való anyag ára.




Varbói kirándulás

Május 7-i hétvégén a jógásokkal három napos kirándulás lesz a varbói tó mellé. Nekem ugyan foltvarrós programom lesz akkor (naná, miért ne pont akkor lenne?!) de kiváncsi vagyok egy olyan helyre, ahol harminc embert vendégül lehet látni, hát elmegyünk megnézni. Kati biztat, 13 km, hazafele feltesznek a buszra Varbón, ha már elegem van a gyaloglásból, ez jó, buszon ülésben jó vagyok.

                                                  Pihenő az Andó kútnál.
 Térképünk nincs, megyünk bele a nagyvilágba, Katinak jó érzéke van a tájékozásban, bízok benne, hogy majdcsak megtaláljuk a tavat.
 ...és egyszercsak mit látnak szemeink? Egy tó. Nagy választék nincs, csak a varbói lehet.


 Körbejárjuk az egész tavat, mire megtaláljuk a szállásheylet, de bemenni nem tudunk, most nincs vendég, ilyenkor zárva van. Nem baj, majd májusban megnézzük.
Végigmegyünk a falun, nagyon szép, rendezett falucska, ée valahol közepetáján megtaláljuk a buszmegállót, benn áll  a busz, de jó látvány ez kifáradt testemnek. Aztán megnézzük az indulást, másfél óra mulva indul, de csak Sajószentpéterig, onnan másik kitudjamennyi várakozás után Miskolc Inkább erőt veszek magamon, és jövök a lányokkal tovább.
A temető mellett visz el az út. Nekik már jó.
 
De azért mi is kibírjuk. Főleg mert nem a jelzett úton jövünk,kicsit levágjuk, és a vadaspark mellett érünk haza. Nagyon nézzük a fű közt a májusi pereszkét, de sajnos nagy a szárazság, és itt se legel már a gulya. legalábbis nyomuk nincs.