Mese a háláról és a hálátlanságról.
34 éve, mikor
kerttulajdonosok lettünk, szinte legnagyobb vágyam volt, hogy nekem egyszer
tubarózsám legyen. Ez a virág az illatával, tisztaságával, tökéletességével
levett a lábamról. Sikerült hagymákat szerezni, és tanácsokat is az
ültetéséhez, legfontosabb volt, hogy friss marhatrágyába kell áztatni ültetés
előtt egy hétig. Semmi gond, akkor még a faluban elég sok tehén volt, Virág Béla
bácsi, egy tehenesgazda csendes elnézéssel figyelte tüsténtkedésem a tehenei
körül, lestem melyik emeli a farkát, hogy szaladhassak a vödrömmel a drága
matériáért. Mint frissen odakerült körzeti ápolónőnek ez a tevékenységem aligha
alapozta meg a jó hírnevem, de megértően fogadták furcsa viselkedésemet. A
hagymák áztak, aztán a kert főhelyére a legjobb talajba kerültek, locsoltam,
kapáltam, énekeltem nekik, és vártam az
augusztust, ami eljött, és elment, és a szeptember is, de az én
tubarózsám sajnos virágot nem hozott. A hagymákat felszedtem, aztán következő
évben kezdtem előről. És még jó néhány
év kellett, hogy belássam, a tubarózsa nem szeret engem.
Elmúlt 33 év, és tavaly
ősszel egy szomszédasszonyom meglepett négy csomó tubarózsahagymával. Mondtam
neki, nem, nekem nem kell, itt már tehén egy sincs, és az én kudarctűrő
képességemet ez a virág már jó párszor csúcsra járatta, de végül csak nálam
maradtak a hagymák. Egy csomót gyorsan átpasszoltam a zöldkezű
szomszédasszonyomnak, akinek a keze alatt még a paradicsomkaró is kihajt, hadd
szórakozzon vele. Nekem már helyem se volt elültetni, kapartam egy kis gödröt az
augusztusi liliomok mellé, és bekapartam a hagymákat. Többet eszembe se
jutottak, legfeljebb mikor a liliomok levelek alól kilógó leveleit a fűnyíróval
megstuccoltam.
És most jön a zöldkezű
szomszédasszonyom, és kérdezi, hogy mi van a tubarózsámmal, mert az övé már
hozza a bimbókat. Tényleg? No nézzük csak. Széthajtogattam az augusztusi liliom
leveleit, és láss csodát, szegény tubarózsám sápadt nyomorú kis levelei közt hét virágszál
feküdt a földön, és lapos kúszásban próbáltak valahol fényt keresni az ágaskodó
bimbóknak. Szegényeknek nemhogy marhatrágya nem volt, de fény, levegő, víz se. Igaz,
a jégesőtől is megvédte a liliom.
No amit én éreztem. Mert ha
valaki tudja kényeztetni a növényeit, én nagyon tudom. Tápoldatok garmadája
közt válogatok kedvenceimnek, de kapnak hetente csalánlébe áztatott tyúktrágyát
is, Bioplazma levéltrágyával kombinálva. Csak ez a szegény tubarózsa nem kapott
semmit, mégis kitaposta az utat a szivemhez. És ott van a sose virágzó bugim, az épp csak
vegetáló vérvirágaim, akik csendes utálattal szemlélik a többi virág
tobzódását, pedig megkapnak minden jót.