Októberi emlékeztető.

Most látom, hogy még nem írtam Kelemérről. Meglátogattuk mikológus barátnőmet egy jó kis gombázás reményében, mondjuk gomba sok nem volt, de már maga az élmény, hogy egy ilyen gombatudorral járni az erdőt, akinek minden a kisujjában (sőt a mikroszkópjában)  van.
A Kis és Nagy Mohos felé vettük az irányt, kisérővel, mert ez a tőzegláp olyan védett természeti terület, hogy még Shrekk is megnyalná az ujját utána.

 A vénséges vén mesebeli tölgyfa. Itt volt valami etyepetyéje a tündéreknek.

                                                  Ez a tőzegláp.

                                                  Itt pedig a fiatalember átment a túloldalra, és megmutatta, hogy inog a talaj, ha mozog rajta.

 

A falu határában találtam ezt a szépséget. Nem csak nálunk van szép faragott ereszalja. Kár, hogy fehérre befestették. (igaz, ha nem fehér, nem veszem észre, mert messze volt az úttól)

 

 

Azért itthon a gátoldalban megvolt a kajagombászás is, kedvenc lilatönkű peereszkt szedtünk Katival két alkalommal. Mivel már jártak előttünk pár nappal, és a nagyokat leszedték, nekünk ezek a tökéletes kis bubucok maradtak. De ezt is elég volt hazaszállítani.

 

Na meg még mi is amit nem hagyhatok ki: hát a 2cellos. Ez a két fiu valami fergetegesen csellózik,két ördög. Egész nap hallgatom őket. Nem tudom megúnni. Remélem rákattanva bejön.