Szép nap volt.

 Az idén ilyen lett a borsó. Rácsra fut, azért ilyen szép magas, közé menni nem lehet, de nem is kell, mert egyszerre érő fajta, kinyüvöm, és elüldögélünk mellette míg kifejtjük. Kell is, hogy sok legyen, mert ma nagy nap van, a barátnőm unokájának a ballagását ma ünnepli a család, és én vagyok a szakácsnő. Tegnap már megvolt az előkészítés, sültek a hűtőben, a saláták alapanyaga is kész, csak meg kell keverni, díszíteni...csak. Kedvtelésemnek hódolhatok, és a cehhet más fizeti, így szeretem.

 11-re igérem, sikerül úgy időzíteni, hogy előtte öt perccel már a kő is fel van mosva.

 

 Ehhez a franciasalátához kellett a borsó.

 svéd gomba.

 

A sütemények meg a sonkatekercs nem akart modellt állni, de nem baj.

 

cicáink szépen növekednek, eszegetnek, pisi kaki a homokba, anyjuk ha valamelyik belepisil a homokba megszagolja, majd kaparja a követ a homokos edény mellett, és néz rám szemrehányóan, hogy illő lenne kitakarítani.

Ennek a növényemnek, nevét nem tudom, ilyen pöcörűje született. Gondolom virág.

De a napnak még nincs vége, még csak dél van, a hőség iszonyú, elmegyek a szaunába hűsölni kicsit. A strand mellett biciklizek el, ennyi embert én még itt az életben nem láttam. Főnek a napon, még az
utakon is pokrócok ott is ülnek.  Hány ember fog innen az ügyeleten kikötni napszúrás miatt?!  Én kicsit tovább bicajozok, az uszoda megnyugtatóan csendes, hat pályán úszunk négyen, jakuzzi üres, szaunában magányos vagyok, leúszom Rakusz Éva idejét, ő is egy óra alatt teljesítette, én is, csak ő tíz kilométert, én egyet meg néhány százat.
Látom a FB-on, hogy virágzik a Tisza, sok erőm már nincs, de muszáj megnézzem, egyetlen kis nyammadt kérészt sikerül felfedezzek a víz felett, de azonnal bekapja egy kiugró halacska. Na ez nem a virágzás.
Szóval ilyen nap volt. Így szeretem.