2016. október 30., vasárnap
Gombázás gomba nélkül.
Fehérkőlápához megyünk azzal a nem titkolt szándékkal, hogy learatjuk az őszi gombákat, ami csak belefér a kosarakba. Tuti hely, tavaly ilyenkor csak a kosarak űrtartalma szabott határt kapzsiságunknak. Hát most egyetlen ehető gombát nem találtunk, de sebaj. Az őszi bükkerdő látványa olyan mesés, hogy kárpótol. Na és nem kell cipekedni, meg vacakolni a lefagyasztásával.
Pusztulás és ujjászületés.
A Gulickáról ez a látvány fogad.
Mintha egy ősállat kapaszkodna fel a fán, de nem. Ez a borostyán kapaszkodó szára.
lehet ennél zöldebb zöldet elképzelni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
De csodás! :) Köszönöm ezt a kis virtuális sétát, most úgyis a négy fal közé vagyok zárva.
Ki zárt be te drága?!
A kivett epehólyagom. :) De már itt-ott kijutok egy-egy rövid, sajnos csak városi sétára. :)
Ajjajjj! Én azt hittem, hogy a foltosoknak epéjük sincs, nemhogy epehólyagjuk.
Engem is nagy meglepetésként ért. :D De nekem most már tényleg nincs. :)
és Mártanéni hová lett?
Megjegyzés küldése