2016. február 29., hétfő

Újabb takaró

Kifelé vagyunk a télből, és nekem néha már az volt az érzésem, hogy elég volt már nekem a foltvarrásból. Aztán mindig történik valami ami átlendít. Az egyik a foltos pályázat, ami érdekes lehet, és gyorsan meg is varrtam rá a munkát, de ezt nem tehetem közzé a fesztivál elmúltáig. A másik meg az volt, hogy a Kati barátnője kért egy tűzést tőlem. A fedlapot ő állította össze, és mivel jó nagy felület volt, amin kiélhetem a tűzési élvezeteimet, elvállaltam.

Az persze nem volt kalkulálva, hogy nem selyem, hanem rendes pamut, amivel a rendes foltosok varrnak, és ennek a tömege sokkal nagyobb, mint a selyemé, amihez szoktam. Így aztán mikor a takaró közepét tűztem, kb olyan volt, ahogy a gép alá be volt gyömöszölve  a cucc, mintha egy háromajtós szekrényt taszigálnák arrébb úgy, hogy a lába szép köröket írjon a parkettára. De mikor ebből a "türelmi zónából" kiértem, és a széleket, az élvezeti zónát tűztem, azt már nagyon élveztem. Naná, hogy most is megfogadtam, hogy soha többet ekkorát, de ez a fogadalmam is csak addig fog tartani míg a többi fogadalmam. A képek nem színhelyesek, leginkább az egyes és hármas kép közelíti meg a valóságot.
Pár óra alatt kaptam rá a fészen 350 lájkot, a megosztásoknál levőket nem számoltam. Bevallom nekem is tetszett.