2012. május 26., szombat

Selyemfestés

A fenti szalaggyapjúkat festve rendeltem, a hozzávaló selymet festettem. Tettem mindegyik mellé még fehér gyapjút, és selyemszálakat. A pirosat és a pinket savas bázisú easy colorral, a többit procionnal. Érdekes, mennyire másképp viselkedik a festék a selymen, a selyemszálon, és a gyapjún.  
Nagyon élveztem az egészet. Kb úgy éreztem magam közben, mint ha egy igazi nőt elvisznek egy wellnessbe, ahol teljes masszázst, fodrászt, manikűrt kap, és három stylist igazítja rá a  ruháját. Nekem ilyen ahogy a selyem él a kezem közt, rátekeredik a karomra, szinte él. 











2012. május 22., kedd

Libás takaró step by step


A takaró megszületésének egyetlen oka volt, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz, és meg tudom-e csinálni. Ezek szerint meg tudom, de még egyszer nem kezdenék ilyenbe. Márc 30-án írtam róla itt először, gyakorlatilag közel két hónapig folyamatosan készült. A kudarctűrő képességemet gyakran csúcsra járatta, és bár gyakran éreztem késztetést, hogy a kukába dobjam, elég bulldog természet vagyok hozzá, hogy ne hagyjam magam. 
A gond főleg az volt, hogy ami hullámos a síkban, előbb után hullámos lesz a térben is. De a tűzés ezeket a hibákat elég jól helyre tudja hozni, csak tűzéskor nagyon kell vigyázni,  - pláne ha a hátoldal is selyem -  mert a hátlap igen könnyen vet ráncot. 
De ott még nem tartunk. 
A munka menete: 
Szükséges anyag a 240x240 cm-es takaróhoz: 5,7 m fekete selyem a fedlaphoz, valamivel kevesebb a hátlaphoz, 5 méter vlies, és sok színes selyem. (aki sokallja az anyagot, még nem varrt ilyet) 5.2 méter molinó.

 Összevarrunk egy 260x260 centis molinó tervrajzot, és egy 270x270es fekete alapot. (azért nagyobb a fekete, mert ott van varrásráhagyás, a molinónál nincs, és a hullámzás meglehetősen összekapja, szinte kiszámíthatatlanul.  A molinóra megtervezzük a libák repülését, és alkoholos filctollal megrajzoljuk. Előnye a molinónak, hogy a másik oldalra is átlátszik annyira, amennyire a japán papírra varrás technikájához kell.  A legfontosabb, hogy pirossal rajzoljunk a csíkok szélére merőlegesen  jelölő vonalakat kb arasznyi távolságokra.  


A molinóból levágott csíkot áttesszük a fekete selyemre, és leszabjuk a csíkot. Varrásráhagyást hagyunk, (a molinón nem kell) 
Japán papírravarrás technikájával varrjuk a libákat. Mivel itt ahány liba annyi méret, így nem csinálok sablont, még csak előre se szabom ki a szükséges foltokat, lévén, hogy a rongyoszsák tartalma ha nem is végtelen, de határtalan, nem kell vele vacakolni. Felvarrom, és a fölösleget levágom. A liba sarkának a molinó széléhez kell érkezni, a varrásráhagyás  a molinón túl van.



Mikor kész a libás csík, kiszabjuk a libátlan csíkot, összeférceljük a molinóval,  és összevarrjuk a két csíkot. Itt jön a jelölővonalak jelentősége. A siker titka, hogy a jelölővonalak találkozzanak. Kb két centinként megtűzzük gombostűvel, és összevarrjuk. A libátlan csík molinójának csak annyi a funkciója, hogy a jelölővonalak rajta vannak, mivel nem varrjuk össze a molinóval, így azt ha mindkét oldal összevarrásán túl vagyunk, el lehet dobni.



Így néz ki előről
 És ilyen hátulról
Hogy ne az egész nagy darabbal kelljen gyötrődni, a felét varrom össze, a másik felét külön, és a végén a két felet. Kissé kaotikus. Hupujkák itt, puklik ott, de bízzunk benne, a tűzés majd kijavítja. 
Szendvicselés sok sok kis gombostűvel, ezt én magán az ágyon csinálom, amire készül, egyszerre csak annyi fér rá, mint az ágy felülete, aztán ha azt letűztem, jöhet a többi rész. A vliesnek csak a 150 centis darabját teszem alá, és csak akkor toldom meg a hiányzó résszel, ha ez a 150 centis darab már le van tűzve, különben nem férne a gép alá. 
Mikor kész voltam a tűzéssel, és megmértem, meglepődtem, mert 10-10 centivel lett kisebb, a tervezettnél. Szerencsére az ágyat így is betakarja, szerencsém, hogy nem megrendelésre készült. 

Ha valaki kedvet kapott hozzá, jó munkát. 

2012. május 20., vasárnap

Nagymezőn

 A mai kirándulás célja Nagymező, a Bükkfensíkon. Már tavaly is gyanús volt, hogy hol vannak az istállóból a lovak? de még nyomuk sincs, már a citromhalmokra gondolok.
Csipkéskúton megtaláljuk a kb ötven lovat, bár alig értem, hogy miért nyomorognak ezen a lepusztult kifutón, miért nem a mezőn nyargalásznak a harsogó zöld füvet legelészve. Szegények, még a bedobott pár szál fűnek is hogy örülnek. Széna az van előttük, de milyen érzés lehet szerencsétleneknek a harsogó tavaszban fű helyett szénát enni...



 a Nagymező valamikor leéghetett, minden fa elüszkösödve. A borókás is leégve, az nem is tud megújulni, legalábbis az idén nem,


de a fák életereje fantasztikus. Ezt már csak a kéreg tartja, mégis kihajtott.  




 A most nyíló virágok megújulva gyönyörködtetnek. Más kérdés, hogy ahogy letérdelek a fényképezéshez, tiszta korom mindenem a kormos fűben. Ez a most nyíló holdviola olyan illatot áraszt, hogy az illata után megyünk, úgy találjuk meg.
Egy fenyőmatuzsálem a Jávorkúti forrás mellett. Sokáig gyönyörködünk három kismadár játékában, de sajnos nem engednek fényképezőgép közelségbe magukhoz. Az egyik a forrás vizében alaposan megfürdik. Pedig olyan hideg, hogy inni is alig lehet. 





2012. május 14., hétfő

Büszkeségem, Péter

http://liveweb.arte.tv/fr/video/Orchestre_baroque_Fribourg_Kristian_Bezuidenhout_Schwetzingen/

aki küldte nekem ezt a linket a Fribourg-i Barokk Zenekar hangversenyéről. Ő a második hegedűs a karvezető hölgy mellett. (sötét haj, szemüveg, ) Nyolc éves korától ismerem, persze már nem szomszédom, mint régen, mert Svájcban él,  és nagy büszkeség, hogy ennek a világhírű zenekarnak a tagja.  

2012. május 10., csütörtök

Réti iszalag

Az lenne az igazi, ha lenne hangos-szagos blog, (édes istenem, még ezt se tudom sokszor működtetni) mert ha lenne, akkor a hangot ezer madár éneke adná, nem is tudom, mi volt ma a biciklis útvonalamon, akkora hanggal voltak a madárkák. Az illatot pedig az egyszerre nyíló bodza-akác-olajbokrok keveréke. 
De ha nincs, megelégszek a réti iszalag látványával. Ez a kedves növényke az ártéren nő a falu mellett, egész nagy területeken.  Akartam még a mocsári íriszt is fényképezni, de még csak 1-2 példány volt, ott nem fotóztam, ahol a sokat vártam ott nem volt semmi. 



2012. május 7., hétfő

Képek mostanábanról

Mi is történik mostanában? Hirtelen jött májusi kánikula, de igen száraz. Négy napos ünnepünk igen tartalmasan telt, bicikliztünk a madárrezervátumban, de madarat nagyon keveset láttunk. Naná, ülnek a tojásokon. De a tanyán a szürke marhák már megellettek. Sok a kisboci,  nagyon megsimogatnám őket, de nem jöttek közelebb a kerítéshez. 

 Két napig lestük, hogy egy fecskepár teszteli a teraszunkat, nagyon szeretném, ha ide fészkelnének, még ha sok piszkot is csinálnak, lábujjhegyen jártunk, de végül csak a szomszédban kezdtek építkezni, ahol minden évben leverik a fészket, ostoba jószágok. Ez a gólya viszont meglátogatott. Azt jött megnézni, miért nem kelt ki a zöldségem. Hát én se értem...

 Befejeztem a libás takaró fedlapját. Nem volt egyszerű. Ha kitalálom mi legyen a hátlap, és letűzöm, majd teszek fel tutorialt. Tűzve sokkal izgalmasabb lesz, de így igéretes..
 Kirándultunk egy jót a Bükkben. A virágok már elnyíltak, mert a fák belombosodtak, de ez a kis bokor kisasszonycipő még megmaradt, hogy megmutassa magát.
 Ez a kis fehér tán az olocsány csillaghúr? Nem tudom.
 Na ezt meg egyáltalán nem tudom, de muszáj nekem mindent tudni? Érdekes, és kész.
 A fák kislibazöldek, és gyönyörűek.
 A Lillafüred feletti látóköveknél a kis csapat.
 Az alagúton jövünk át,
 a Mélyvölgyi viadukton.
Tényleg elég mély a Mélyvölgy.
és amiről nem készült kép: a bográcsban főtt babgulyásról, a lenyírt fűről, a nyugdíjas buliról, az uszoda előtti fán ugyanott kuksoló bagolyról, a szalonnasütésről, a gyöngyvirágillatról, meg egyáltalán arról, hogy milyen jó dolog a május. (és egy komoly sikerről, de ezt még nem akarom elkiabálni)