2012. november 16., péntek

A Nagy Átalakulás

Tehát szétvágtam. Nem mondom, hogy nem volt érdekes érzés belevágni... eszembe jutott, mikor mondják a lányok,  hogy nincs szívem egy szép anyagba belevágni. Hát nekem volt szívem, meg jó erős ollóm is. Mit mondjak, sose lesz kedvenc szórakozásom a táskák gyártása, finoman fogalmazva feszegeti a kényelmi zónámat. Lehet, hogy valahol meg kéne tanulni, nem így a magam feje után. Szerencsére túl cifra ahhoz a táskák palástja, hogy díszítést rakjak rá - mivel nem is volt itthon semmim - így nagyon egyszerűek lettek. 
Először egy válltáska készült. 



Ne izgulj szatyorka, mindjárt jön a váltás-ka.


Az oldalakat frissen gyártottam, nem a quiltből szabtam. Tetszett nekem ez az egyszerű tűzés. Azoknak ajánlom,akinek nincs tűzőtalpa, sima talp, csak forgattam az anyagot alatta.



Lett még egy neszi és tok a fényképezőgépnek.

itt együtt az egész
És még mindig maradt ennyi felvágni  való. Szerintem jobban mutat táskának, mint falon. Kérek véleményeket. Bár visszavarrni nem fogom, sőt újra felvágni se.

2012. november 5., hétfő

NEM SZÉP

Mégis felteszem az előző bejegyzésben megkukucskálható munkám menetét, mivel az elmúlt héten sok minden kiderült róla. 
1./ Nem felel meg a modern quilt kategória feltételeinek. Hogy mi felel meg a kategóriának? Ez: www.themodernquiltguild.com  Tehát a jövő évi országos pályázatra nem küldhetem.

2./ Egy hete lóg a falon,  és minél többet nézem, annál inkább látom, hogy NEM SZÉP. Az eredeti tervemnek megfelel, de egyre inkább hajlok azt érezni, hogy egy faliképnek nem elég érdekesnek lenni,  amit mindig látunk, ami szem előtt van egy lakásban, és a díszítés a funkciója, annak bizony szépnek kell lenni. Itt viszont túl sok a sötét, és az egész meglehetősen lehangoló. Ezért úgy döntöttem, hogy halálra ítélem. Még nem most, még maradhat egy darabig a halálsoron, mert most nincs rá időm, de ha lesz, szétvágom, és táskát csinálok belőle.

Tehát most jöjjön a technikája, mert az volt, ami engem megfogott, ami foglalkoztatott, ami az ihletet adta, amiért az egész elkészült. 

Tehát egy 120X60 cm-es molinó alapra rajzoltam ezeket az alakzatokat, és színes kiemelővel rá, hogy hova akarok ilyen félvirágszerű mittudoménmiket varrni. 

a szabálytalan három-négy és ötszögekre tagolt idomok oldalait megszámoztam, nehogy összekeverjem őket. Amikor mégis eltévesztettem, és a hátoldalra varrtam fel a cápafogakat, akkor ilyen lett. 
Amikor jól volt varrva, akkor ilyen.




Itt pedig tűzés után. A tűzés élvezetes volt, ajánlom a kezdőknek is, nem kell gondolkozni rajta, csak igyekezni kell a párhuzamost tartani. Blokkonként tűzve, szélén indítva, közép fele haladva.

Tehát ilyen. Most még. Majd jelentkezek, milyen lesz azt átalakulása. De majd lesz neki utódja. Mert a fejemben már van más ezzel a technikával, ami SZÉP.