2013. december 15., vasárnap

Az én játszóterem...mert megérdemlem.






Erről álmodtam. Hogy ne legyen benne fölösleges ami nem kell, de legyen benne minden, ami kell a varráshoz. És ne tekeregjen a sok tyúkbél a számítógép körül, és könnyen takarítható legyen. Nagyon szeretem. Az utolsó kép különösen figyelemre méltó. Ha kis darabokkal dolgozok, balról a kempingasztalon levő vágólapon szabok, a gépen varrom, jobbra a kis deszkán vasalom. Nincs felállás, csak lökdösöm magam a görgőszékkel. Persze ilyen rend csak most van. Lesz ez másképp is, de még nagy előnye, hogy van ajtó rajta, és be lehet csukni

2013. december 6., péntek

Karácsonyra- magamnak-magamtól.





Elkészült. Már hogyne készült volna el, varrtam egész nap. Négy és fél méter hosszú a kettő, és 80 cm széles.


 ...kicsit közelebb...
...és még közelebb. A csillogása miatt kicsit olyan, mintha valami fémveret lenne, de nem.

2013. november 20., szerda

Átváltozás.

ilyen volt a nappali falvédője. Nem akartam nagyon hivalkodóra, ezért csak egy darab selymet kézzel letűztem hajdanában danában. A nagyobb darab 300x80 cm, a kisebb a fele. Most már untam is, meg nagyon akartam valamin gyakorolni a tűzést, ezért szétbontottam, (nem kis munka volt, mivel igen szépen, apró öltésekkel volt tűzve) és kifordítottam. Most a fényes oldala van kívül, ezért nem is könnyű fotózni. Most ilyen. Egyik kép se színhelyes, a valóságban kb homokszínű.


2013. november 3., vasárnap

Vajköpülés, óriáspetrezselyem, és Kanada




Mióta falun lakunk, házi tejet iszunk, igaz, hogy a városba járunk érte mióta itt az utolsó tehenet is levágták. Erről a finom kis házi tejről kb 10 % tejszínt lehet lefölözni. Eddig az összegyűjtött tejszínt hagytam megaludni, majd lecsurgattam, egy literből lett kb fél liternyi sűrű krémsajt, ami nagyon jó kenyérre kenve, de pogácsába dagasztva is. A savó a kenyérsütéshez lett elhasználva. Ma kiataláltam, hogy kipróbálom, lenne-e belőle vaj. A robotgépbe öntöttem a liternyi tejfelt, és a dagasztó kanállal lassú fordulaton  kevertem. Mikor már kezdtem elveszteni a türelmem, kb 40 perc múlva állt össze vajnak. Lecsurgattam az írótól, sok nem lett a vajacska, kb 15 deka, de milyen!!! Az írót majd megisszuk. A lényeg, hogy tudok vajat köpülni!!
Egész nyáron azon keseregtem, hogy nem kelt ki rendesen a petrezselyem, ami meg kikelt is egérfaroknyi volt, megpucolni se volt érdemes. Most, mikor ki akarom szedni, nem jön. Még ásóval is alig ez a hatalmas példány. Ekkora még a TESCOban sincs, nemhogy az én kertemben.


A kulturaquiltek új országa Kanada volt. Ez nagyon nagy ország. Nagyon nagy falat nekem. Ezért csak egész kicsit mertem bele harapni, ki ne törjön a fogam. A juharfa csapolásáról szól a kép, amiből majd a juharszirup készül. A pirosak a csövek, amiken át a megcsapolt fából a vederbe folyik az édes lé, abból főzik a juharszirupot.

2013. október 14., hétfő

Tűzök

Karácsony közeledvén, minden foltvarró lázasan varrja a karácsonyi munkáit. Mivel rajtam majdnem minden fordítva van bekötve, én most újítom fel a kerti hintaágyat. Maradék farmerek, cejg anyag, szóval semmi olyan, amin a tűzés jól mutat, de ha nekem most van kedvem tűzni! 















2013. október 12., szombat

Bükkszentlászlóról Bükkszentkeresztre

tartott a mai túra .Ez kilométerre nem olyan sok, aprócska bibije, hogy odafele csak felfele megy az út, vissza meg csak lefele. Semmi hegyenvölgyön. De nem nyafogok, mert olyan gyönyörű volt, hogy ennél szebb már nem is lehetne. Talán a hét elején jött fagy, ami letarolta az éppen majdnem beérett másodvetésű babomat, s kukoricámat, az erdővel valami igen szépet csinált.
 
 

A sokadalom már majdnemhogy tömegedelem volt, a falu tejjel mézzel folyó Kánaán, mert ennyi és ennyiféle mézet, sajtot, és egyéb vásári portékát már régen láttam.  Ez a stand volt a csúcs a szememben. Díszüvegek spárga csomagolásban. Fent egy vásári madárka a kalickájában. Itt az egyetlen gomba, amit találtunk, kb nyolc méter magasan.
e

2013. szeptember 26., csütörtök

Mai fotóim

gombázás közben készültek.



Ezt a gyilkos galóca telepet a Vásárhelyi Emlékmű mellett találtam. Sajnos még mielőtt gondolkoztam volna, széttapostam, szinte önkéntelenül, nehogy valaki leszedje. Utána jutott eszembe, hogy le kellett volna fényképezni, de addigra már csak ez a két gyerekgalóca maradt. Ugye hogy alig lehet megkülönböztetni a jó gombától? Csak a halványzöldes szürkés szine miatt.

Ezek a légyölők pedig ilyen szépen felsorakoztak  egy fotózáshoz. Igazán szépek.
Azért szedtünk jókat is, főleg tinórúkat, és gerebent, de azok nem voltak ilyen érdekesek.

2013. szeptember 23., hétfő

A Háj völgyben

(Kati szerint vittük a saját hájunkat megmutatni a kinti rokonoknak. Magyarul Áj völgynek hívják)
Ez a völgy a Szákellő szurdokkal párhuzamos, és mivel az egy nagyon szép túra volt, a mai naptól is sokat várunk. A túra leírása több vízesést is említ, ez nagyon vonzó, de ebben a száraz időben még ezekből a kis fél méteres zuhogókból is alig csurog valami.

Mivel az eső nem tudja eldönteni, hogy essen, vagy ne, így mi se tudjuk eldönteni, hogy fenn hagyjuk-e az esőkabátokat, vagy levegyük. Bosszúból magunkon hagyjuk akkor is, mikor már kisüt a nap.
Fel kéne tűnjön, hogy egyetlen túrázóval se találkozunk, annál több autó megy el mellettünk. Lehet, hogy a leírás nem volt jó, és nekünk is a végén kellene kezdeni a gyaloglást? Dehát ez e jelzett turista út.

Nyolc kilométer és csak felfelé. Mi ebben a jó?

A hegytető már igen szines.





Végül elérjük ezt a helyes kis falucskát, ahol valószínűleg csupa sportoló lakik, mert igen meredek egyetlen utcácskája.

Felkaptatunk a templomhoz, és mivel még egy kidőlt fa sincs sehol, a szénabálákon terítünk az ebédhez.


Ilyen kis helyes házacskákat fényképezek, majd ugyanazon az útvonalon visszaindulunk.
Ha csak el akartunk fáradni, arra jó volt. De a Szádellő sokkal szebb.