2014. november 9., vasárnap

Októberi emlékeztető.

Most látom, hogy még nem írtam Kelemérről. Meglátogattuk mikológus barátnőmet egy jó kis gombázás reményében, mondjuk gomba sok nem volt, de már maga az élmény, hogy egy ilyen gombatudorral járni az erdőt, akinek minden a kisujjában (sőt a mikroszkópjában)  van.
A Kis és Nagy Mohos felé vettük az irányt, kisérővel, mert ez a tőzegláp olyan védett természeti terület, hogy még Shrekk is megnyalná az ujját utána.
 A vénséges vén mesebeli tölgyfa. Itt volt valami etyepetyéje a tündéreknek.
                                                  Ez a tőzegláp.
                                                  Itt pedig a fiatalember átment a túloldalra, és megmutatta, hogy inog a talaj, ha mozog rajta.
 
A falu határában találtam ezt a szépséget. Nem csak nálunk van szép faragott ereszalja. Kár, hogy fehérre befestették. (igaz, ha nem fehér, nem veszem észre, mert messze volt az úttól)
 
 
Azért itthon a gátoldalban megvolt a kajagombászás is, kedvenc lilatönkű peereszkt szedtünk Katival két alkalommal. Mivel már jártak előttünk pár nappal, és a nagyokat leszedték, nekünk ezek a tökéletes kis bubucok maradtak. De ezt is elég volt hazaszállítani.

 
Na meg még mi is amit nem hagyhatok ki: hát a 2cellos. Ez a két fiu valami fergetegesen csellózik,két ördög. Egész nap hallgatom őket. Nem tudom megúnni. Remélem rákattanva bejön.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A Határtalanul-on jártunk.

Az idei Határtalanul  nem csak a folktvarrás idei legnagyobb rendezvénye, de ünnepi is, mert a céh az idén volt 25 éves. Így nem csak az idei pályázati munkák vannak kiállítva, hanem a 25 év legszebb munkái is, a tavalyi díjnyertesek, a Modern Műhely munkái, sok külföldi quilt, szóval látnivaló annyi, hogy befogadása meghaladja a felvevőképességemet. (Na meg a fényképezőgépemét is, mert mire a pályázati munkákhoz érek, lemerül. No ezeket majd a céh honlapján meg tudom nézni.


 Fő kedvencem Vidák Margitka Örök nő munkája tulipánokban elbeszélve.

 A szivem szakad meg, ha nem olvasható a szöveg a tulipánok mellé, mert az a lényeg.
 Ki vannak állítva a céhlevelek gyűjteményei is. Hosszas keresésre megtalálom a magamét, olyan rég vagyok céhtag, nem tudtam hol kell keressem. Jó magasan volt, nem éles a kép, de örülök, hogy ezt a blokkot nem csinálta más senki, pedig biztos van tán ezer munka is. (na jó. 900)

De foltosok közé menni nem csak ünnepelni jó, hanem mert olyan jó mikor az ismerősök hátbaveregetnek, annyi mindenkivel találkozok, és beszélgetek, még ha felének a nevét se tudom. Az ember feltöltekezik, és kiköltekezik. És hazafele már tervezi a jövő évi pályázatra szánt munkáját. Most megint nagy kedvem van varrni. Előzetes kukucska ebből a nagyon vidám takaróból, amit februárban félretettem, de most nagy kedvem lett elővenni, és folytatni.

 céh honlapján majd meg tudom nézni. A régiek közül néhány gyönyörűség.

2014. november 5., szerda

Meghívóm


Derkovits Kulturális Központ Tiszaszederkényi Művelődési Háza



H A M A R I I M R É N É
A varázslatos selyem
egyedi technikával készült textilképek kiállítása

2014. november 4. (kedd) 17.00 óra

Látogatható: 2014. november 29-ig a Tiszaszederkényi Művelődési Ház nyitva tartási idejében

(3580 Tiszaújváros, Bocskai út 33.)

No ez a meghívó felrakás nem jött össze. Túl nagy. Valaki biztos le tudná kicsinyíteni, de az nem én vagyok. A fotók se akarnak ideérni, amike a barátnőm igért, így aztán beszámolok a saját képek segítségével, mielőtt elfelejteném az egészet.

Szóval kiállításom van a művelődési házban. Nekem. Mártanéniazeris-nek. Kigondolom, hogy hány kép fog felférni, de kiderül, hogy még vannak üres falak, haza a többiér, lassan csupaszodnak a falaim, bár az ágyneműtartó még nem ürült ki. Egész komoly anyagnak van helye, és két tárlóban még a kulturaquiltek java is elfér. Igyekszek úgy csinálni a dolgokat, ahogy láttam a nagyoktól, minden kép mellé szöveget írok(már csak azért is, mert amíg olvassák, addig nézik) teszek ki tapogatáshoz selymet, és újzélandi gyapjút, süteményeket sütök, és a recepteket is mellé rakom, ahogy hajdan Terikétől tanultam. A megnyitón illene beszélni, de az nekem tuti nem menne, hát felolvasom az ezer éves tanulmányomat a foltkór patológiájáról. Pont mikor oda érek, hogy "házasélete megszűnik, mert reggel túz, este varr, és a ritkán előforduló intím pillanatokban férjét zavarja, hogy az inch-et próbálja centiméterre átszámolni" na ekkor kezd venni a helyi Tv. De szerencsére az ötven másodperces rövid hírekben vagyok, csak épp megvillanok.
A műsor után tartok egy kis bemutatót a tűzésből, mikor melléülök jut eszembe, hogy illett volna kicsit gyakorolni, mert fél éve nem csináltam, de ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.
Szóval szép volt, jó volt, mindenki nagyon szeretett engem,  nem potyogtak le a quiltek a paravánokról, a süti is majdnem elfogyott, a sálam csak egy kicsit állt idétlenül, Zoltán se morgott, hogy öltönyt kellett vegyen, a foltvarrók dalát is elénekeltük, egész jó volt a kórus,  és sok áradozást írtak a látogatók a vendégkönyvbe, majd a végén lefotózok pár oldalt.
 

 
 
 
 
Na belőlem annyi van, ami itt a gép mellett látszik.