2011. december 12., hétfő

Az egyetlen

http://www.youtube.com/watch?v=Q610ZGkBjaA

Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..

Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.

Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy.. 

Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..


Köszönöm Tárány Tamás.

2011. november 25., péntek

Flamenco sál

Vettem még augusztusban Tatabányán egy motring különleges fonalat (nem olcsón, 1500 ft volt) Egy francia hölgy ott a szemem előtt kötögette belőle a sálat, igen érdekes volt, és ott úgy tűnt, nagyon egyszerű, mit nekem a profi kötögetőnek. Aztán itthon rájöttem, hogy fogalmam nincs, mit kell vele csinálni. Egyszerűen elkezdeni nem tudtam. Ne is lássam, bevágtam a többi fonal közé,  és azzal vigasztaltam magam, hogy nagyobb marhaságra is adtam már ki fölöslegesen.
Ma kóborolok a neten, és Marcsi blogján meglátom a sálat. Ő se értette, de megnézte a youtube-on. Nekem erre se volt esélyem, mert a nevét se tudtam a fonalnak, lévén, hogy a körpapír az infókkal nem volt vele.
De hála Marcsi leleményességének, két óra alatt a kisfilm segítségével kész lett a sálam. Igen tetszik.

2011. november 22., kedd

A kert

Tehát elkészült a képem. Mérete 94x73 cm, tehát nem nagy. Témája a kert,  és apróbb (?) hibákat leszámítva meg vagyok vele elégedve. Szerettem volna odakinn, jó fényviszonyok mellett lefényképezni, de ez most heteket fog magára váratni, nekem meg annyi türelmem nincs. Elfogadom a barnát lilának, aztán majd ha kisüt a nap, átfestjük.

Technikája: Hernyóselymet festettem alapnak, és színeseket virágoknak. Az alapra ránunofilceztem a fát, aztán kiderült, hogy ez nagyon összehúzza a selymet, ezért lenyúztam a gyapjút, felférceltem rá, és a tűzéssel rögzítettem. Aztán a távolabbi virágokat csak jelzésképpen, a közelebbiket formára vagdosva rávasaltam az alapra.
A fenti kép utólag, napfényben lett fényképezve, az a színhelyesebb.



A legközelebb álló virágokat teljesen valósághűre akartam, (végülis az egész munka erre az ötletre épült) ezért a színes hernyóselyemből 6-14-milliméteres csíkokat szakítottam (vágni nem lehet, olyan vékony, ) befűztem merkelő tűbe (de nem tompába, hegyesbe) és ezzel hímeztem az alapra a virágokat. Mit mondjak, egy ritkább szövésű alappal jobban elboldogultam volna. De a célt elértem, mert a képnek van mélysége, érezhető ami messzebb és ami közelebb van. És a selyem sejtelmesen fénylik a tűzés alatt. 
Ami viszont csökkent az értékén, hogy a keretet  ritkábban kellett volna megtűzni, mert ez minden fondorlat ellenére összehúzza, és nem simul tökéletesen a falhoz, ahogy kellene neki. 


2011. november 15., kedd

Végre megszállt az ihlet

...legalábbis engem megszállt, de úgy látszik, a fényképezőgépemet, is, mert ő önálló életre kelt, maga választ színeket a képekhez. A lenti képnek a színei a helyesek, de hogy mitől lett tűzés után ilyen lila a kép, azt nem tudom. Most jönnek a virágok. Nagyon élvezem.


2011. október 31., hétfő

A Tisza még mindig...

 Az október vége mindig úgy él emlékezetemben, hogy csepereg az eső, köd van, és fázok. No most annyira gyönyörű az idő, hogy megszavazzuk, hogy a mai ebédünket a tiszacsegei halászcsárda séfje fogja főzni. Már az indulás is, ahogy a 35-ös útról lekanyarodunk a gátra, ilyen. Egy vad trikolor.


 Még van előttünk vagy harminc kilométer, de ki bánja ilyen helyeken.
 Ez nem egy elmosódott félresikerült kép, hanem ilyen a Tisza a reggeli párában.,

 A 30-as folyamkilométertől a 25-ig végig darvakkal van teli a táj, de annyira félénkek, hogy ha csak megállunk a biciklikkel, hangos krúgatással rajokban repülnek fel. Rákattanva talán kinagyítja annyira, hogy lehet belőlük látni valamit a képen, kis gépemmel rázummolva se tudom a több száz métert behozni.
 A tiszacsegei halászcsárda harmadosztályú hely, de mindig tele  van, mert ilyen finom halételeket messze földön nem lehet enni. Ez az első fogás, mert a szemüvegeket itthon hagytuk.
 Ez az én kedvencem, a harcsasteak. Pont a hal el van ugyan takarva, de majd én kitakarom, és nyakon öntöm a tejszínes kapormártással...nyammmm
 Mikor kellő mennyiségű söröcskével lenyomattuk, és fel tudunk állni, a kompon átmegyünk a túloldalra, Ároktőnél hazafelé. Igaz, hogy az itteni marhalegelő híres a lilatönkű pereszkéről, de nem állunk meg, egyrészt mert megy az idő, meg ilyen szárazságban semmi esélyünk.
 Kati öt perces csendes pihenője.
 A gát menti vadvizek tele madarakkal, de nem lehet megközelíteni, még a susnyáson átverekszem magam, de a talaj olyan zsombékos, süppedős, hogy reménytelen a megközelítés.
 Tizenöt hattyút számolunk meg, ez a család ilyen szép sorban, hattyúsorban. Szóval itt a világ végén megnézhetjük a Hattyúk tavát.
Kis pihenés a tiszakeszi partnál. Szegény Kati nincs edzésben a biciklin.

Ez a gyönyörű nap a horgászokat is kicsalja.

Mivel ma volt az óraállítás is, ha nem is öreg este, de bőven szürkület van, mire hazaérünk.
Van egy mondás, hogy életed ne a lélegzetvételek számával mérd, hanem azokkal a pillanatokkal, mikor elakad a lélegzeted. Ma elég sokszor elakadt....


2011. október 28., péntek

2011. október 18., kedd

Mai vigaszom

http://www.youtube.com/watch?v=w0diDwHtATw


http://www.youtube.com/watch?v=mhfbTgDNjeQ


Le kell szögeznem, hogy Anna Netrebkót nem a kilóiért szeretem, hanem a hangjáér, és csodálni fogom őt másfél mázsásan is, de akkor is olyan megnyugtató, hogy ő is ember, és jönnek rá a kilók.

2011. október 16., vasárnap

Szádelő

Buszos kirándulással megyünk a Szádelő völgyébe. Ezt a túristaparadicsomot mindenki ismeri, csodás természeti látványosság a 300-400 méteres sziklák közti - barlangok beszakadásából képződött - völgy, mely   3 km hosszú, melyet most bejárunk alul, aztán felül, majd vissza alul.. 
Zoltán alaposan nekikészül a hat órás túrának, egy palack víz madzagra kötve. Ennyi. De meg nem issza, visszahozza sértetlenül. 
 


 A cukorsüveg szikla, ami a maga százegynehány méterével innen nézve magas, de fentről majd eltörpül a nagyok közt.
 A Szár patak, vagy Blatnica (v.ö. Wikipaedia) ami az útnak hol egyik, hol másik oldalán szalad.
 A fák itt lenn a sziklák védelmében még zöldek, csak feljebb színesednek.
 Hasadék a hasadékban.
 Fenn, a völgy végénél már ilyen szép színes az erdő. Andi, a túravezető  - mivel a csapat jórésze jógázik -  megmozgat minket, erőgyűjtő mozgás, mert fel, a sziklák tetejéhez a több száz méteres szintkülönbség egyetlen emelkedő.
 Fentről a látvány még inkább lenyűgöző.
 A csapat egy része.
És a sziklák egy része.




 A felhők meglehetősen fenyegetők voltak, de néha a nap megvillantotta, hogy milyen is az ősz a Szádelőn.
Van egy vicc arról, hogy miért van az elefántnak ormánya? Azért, hogy ne kezdődjön olyan hirtelen az a böhöm nagy állat.
Miért vannak a Szádelő sziklái? Hogy ne kezdődjenek olyan hirtelen a  Tátra  hatalmas sziklái.

2011. október 14., péntek

Saját sál

Ezt a sálat a változatosság kedvéért saját magamnak csináltam. Ehhez a bordó bőr félkabáthoz. Tetszik, jók a színei, megy hozzá, csak ahogy elnézem, az idén se fogom tudni hordani a félkabátot, mert nem lesz átmenet a nyár és a tél közt, bikiniből egyenesen bundára cserélünk. 


2011. október 2., vasárnap

Színesedik a territóriumom

...illetve ez nem territórium, mert az egy terület, amit körbe kellene időnként pisilnem, ez a gát, a Tisza gátja, amin hacsak tehetem, minél gyakrabban elbiciklizek. Mikor meddig, legjobban szeretek Tiszatarjánig, az 25 km, de van, hogy csak az M3-ig, de ha az évnek minden napján  mennék végig rajta, se unnám meg, mert minden nap más. Talán most a legszebb.

 A szőke Tisza. Most éppen ilyen nefelecsszőke. Most, de mikor kinn van, és hordja a hordalékot, akkor  szürkészöld. De szőkének még sose láttam.
 Október ide, vagy oda, ragyog a nap, és mivel igen lenn ragyog, az árnyékok hatalmasra nyúlnak.
 Hát lehet ennél szebb helyeken biciklizni?

És még a naplemente is külön ki akar tenni magáért, nem akar lemaradni a színkavalkádban.

Hazafele összeszedem a szemetet a gáton. Nem azért, mert én dobáltam el, hanem mert tudom, hogy holnap is erre jövök, és holnap is elönt a düh, ha meglátom, és egyszerűbb betenni a csomagtartóba, mint mérgelődni. Az erőmű lakótelepén bedobom a konténerbe. 
Bár ne tenném.
Egy macska, ami a konténerben kukázott, visításnak beillő nyávogással ugrik - mit ugrik, repül- ki belőle, a fejem súrolja,  dobbant a vállamon, az út közepén landol, és eltűnik a bokrok közt. Én bezzeg megmozdulni nem tudok, idő kell, hogy összeszedjem magam annyira, hogy visszaüljek a bringára. 
Na én is kétszer meggondolom, hogy egy konténerbe bedobjak valamit a nélkül, hogy az oldalát megkongatnám. 



Utóirat. Még a Sajó torkolatot soha nem láttam úgy igazán, főleg azért, mert a mi oldalunkról még egy ösvény se vezet hozzá, egy nagy dzsungelen kell átmenni, látni semmit se lehet szinte belőle, de most a  Tisza másik partjáról Tiszadobra menet lefényképezem. Szóval ez a Sajó torkolata. 


 Ez pedig a tiszadobi csodaerdő, ahol a vadszőlő a fák tetejéig fut, és gyönyörű színes kavalkádot fest belőle.
Ez pedig az aznapi naplemente.. Hát igen, lett is szél másnapra erősen, a jó időnek vége, még néha kisüt a nap, de már igen hideg van. De a jó időnek az utolsó percét is kiélveztük.