2012. október 24., szerda

Kukucska

Így néz ki a most készülő munkám elrontott blokkja, amikor véletlenül nem színére, hanem visszájára varrtam fel a foltokat. Azért teszem fel, hogy megnyugtassam az aggódókat, hogy későn írtuk ki a pályázatot, és nem lesz idő májusig megvarrni a munkákat. A másik ok, hogy majd tudjam, hogy mikor is készült. Mert mire publikus lesz, már azt is el fogom felejteni, hogy én csináltam.
Jut eszembe egy kedves vicc. Érettségi találkozót szerveznek a fiuk.
10 éves találkozó. Hol csináljuk? Menjünk az Arany Kakasba, ott vannak a legnagyobb csöcsű kiszolgálólányok
20 éves: Menjünk az Arany Kakasba, mert isteni a kaja.
30 éves: Menjünk az Arany Kakasba, mert ott van diétás menü  is.
40 éves: Menjünk az Arany Kakasba, mert ott a rámpán fel lehet tolni a tolókocsit.
50 éves: Menjünk az Arany Kakasba, mert ott még sose voltunk.

2012. október 16., kedd

Golyóálló burberry táska


Hajdanában danában, harminc, de inkább negyven évvel ezelőtt, mikor megboldogult nagynéném küldözgette  Londonból a csomagokat, kaptunk egy igazi, hamisítatlan burberry kabátot ami kb olyan márka a kabátok közt, mint a Ferrari a kocsik közt. Éltem párja, akinek már az is kiöltözés számba ment, ha a melegítőjét farmerre cserélte, nem igazán tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy felvegye, ismeretségi körömben pedig hiába kerestem egy elszegényedett angol lordot, aki értékén kezelte volna ezt a remek darabot, így a kabát felkerült a sufni legfelső rúdjára, amit csak egy ágasvégű két méteres bottal lehet elérni, vagyis ami ott van, az már majdnem el van temetve. 

De csak majdnem, mert most úgy gondoltam, kellene már valami táskát csinálni, ami  nekem igen nagy kihívás, és lepiszkáltam a helyéről ezt a csoda-kabátot. Már a szétbontás se ment valami könnyen, vágni pláne nem, mert olyan sűrűn szövött az anyaga, hogy az olló alig viszi. Ennél csak a golyóálló kevlár lenne nehezebben vágható, no de ez az angol esők ellen készült. 

Be kellett hozzá szereznem három erős drapp zipzárat,   mert bár egy fióknyi különböző zippem van, de ide valami komolyabb kellett, elvégre is minden lánc erősségét a leggyengébb láncszem határozza meg, belefeccölöm a munkát, aztán szétmegy a zipzár,   no ne.  Egy drapp volt összesen ebben a méretben a város két röltex üzletében, de mit nekem, vettem még két fehéret, nem azért van ötféle festékem, hogy be ne tudjam festeni. A Colombusból volt terrakotta, homokszín, és négerbarna. Válogathattam. 
A terrakottával kezdtem, ettől pöspöklila lett a zipp, gyorsan víz alá, szerencsére kijött belőle minden lila. Aztán a homokszín, ez semmit nem fogott meg a szövött részén, viszont a fogója drapp lett. Ekkor eszembe jutott, hogy át van impregnálva valamivel, nekiestem szappannal és kefével, majd újra kezdtem a festést a négerbarnával. A szövött részen semmi, de a zipp fogai négerbarnák lettek. (ld második kép) 


Nem kis célokat tűztem magam elé: legyen neki külső zippes zsebe, és két rekesze, külön bejárattal. Azt meg se számoltam, hogy ez azt jelenti, hogy egy varrással kell a következő rétegeket összevarrni:  
két réteg külső zseb
két réteg a kéder takarója
két réteg+a vlies a táska elsülső fala
két réteg+merevítő+vlies az oldala
Na és hab a tortán, hogy jó erős legyen,  nem az eredeti  kockás bélésével béleltem, hanem saját erős anyagával. Férceléshez laposfogó kellett, hogy ki tudjam húzni a nagy keservesen belebökött tűt. 

Mit mondjak, három nap kemény munka volt, szegény Berninám előtt le a kalappal, hogy majdnem olyan legyen, mint a bolti, amit ipari géppel csinálnak. (persze csak majdnem) Örülök, hogy nincs a sufniban több burberry kabát, így nem esek többször kísértésbe.  


2012. október 14., vasárnap

A Mátyás templom -a Határtalanulra

Az idei év pályázati kiírását úgy döntöttem kihagyom. A témák jók voltak (Magyarország várai, templomai, A londoni olimpia, és Viseletek volt a három téma) de most élvezni akartam a nyarat, meg egyébként is muszáj nekem mindenütt ott lenni? 
Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy a Mátyás templom gyönyörűséges faragott díszeit vajjon hogy lehetne zsinórokkal ábrázolni. El voltam veszve. Mert ha egyszer egy technika befészkeli magát az agyamba, akkor az már nem hagy nyugton. 
Először is kellett egy képet keresni a gugliban.  Ezer kép van fenn a Mátyás templomról, de ami elég közeli, hogy a részleteket is hozza, az kicsi darab.  Ami távolabbi, hogy rajta legyen az egész munka jövendőbeli képe, az nem elég részletes. No mire összemostam a kettőt az agyamban, kiderült, hogy az egyik képet délelőtt, a másikat délután fotózták, az árnyék egyiken jobbról, másikon balról esik. No de még ott nem tartunk. 

Kezdtem a tetőzeten. Gondoltam, ha ezt meg tudom csinálni, a többi már menni fog. Körömnyi selyemdarabkákat varrogattam fel egy anyagra tetőcserépszerűen, és az eredmény igen fellelkesített. Addigra már - mivel minden szabad percemben zsebemben voltak a fehér, és ekrü színű horgolócérnáim, fonalaim, - tekintélyes mennyiségű körmönfont zsinórom gyűlt össze, hogy nekifoghassak.  

 A négy egyforma ablak mintázatával mit mondjak, igen megkínlódtam. Hogy valamennyire - még átlós rövidülésben is egyforma legyen.
 A zsinórok felvarrásával nemkülönben. Kézzel próbáltam, reménytelen volt. Géppel se könnyű. Van 12-es zsinórvarró talpam, de azzal csak az egyenes zsinór ment, itt pedig tekeregni kellett mindenfelé. Végül úgy csináltam, mintha tűznék az óraüveg talppal, és egy gomb segítségével próbáltam a köríveket tartani -nem túl sok sikerrel.
 Rengeteget bontottam, és rengeteg tűt törtem, és kb a felében voltam, mikor már tudtam, hogy nem ez lesz életem főműve, de már túl sok munkát feccöltem bele, hogy feladjam.

Nem vártam érte díjat, de addig is, míg a zsűri véleménye megérkezik, a sajátom:

Az ötlet csillagos ötös.
Tervezés hármas
Kivitelezés kettes.
Kudarctűrő képesség csiszolása minden képzeletet felülmúló.



És itt a zsűri véleménye. Bár mindössze harminc munka volt, de sok nagyon ütős, istenemre nem irigyeltem a zsűritagokat, mikor itt sorrendet kellett felállítani. De ezt a fából vaskarika mondatot sehogy nem értem. Ha a kivitelezési ötletek nagyszerűek (mármint hogy selyemből csináltam a majolika cserepeket, zsinórból a kőcsipkét, nehéz selyemből az ablakokat, ) akkor ennek az együttese miért nem hozta meg a kívánt hatást? Ha nem hozták a kívánt hatást, nem voltak nagyszerűek, ha viszont nagyszerűek voltak, akkor hozták.
Lehet, hogy nekem is le kéne ragadni a pamutvászonnál?






2012. október 11., csütörtök

Idei bakancslistámon...

...szerepel egy jó kis gombázás. Kicsit késve indultunk, ebéd után,  és sok időt elment fölöslegesen a gátoldal csiborászásával - eredménytelenül - lilatönkűnek még a boszorkányköreit se találtuk. Háromnegyed négyre értünk kedvenc kiserdőnkbe, fél ötkor viszont már a sűrű erdőben olyan rosszak a látásviszonyok, hogy abba kellett hagyni a keresést. De ez alatt a rövid idő alatt megtelt a kosaram. Főleg fenyő-érdesnyelű-  és vajtinórúval, mind rá se  fért a képre. Lila pereszke egyetlen darab volt, rizike -amiből itt igen sok szokott lenni, még (vagy már? ) egyetlen szem se volt.  De megérte a negyven kilométer bicajozást.

2012. október 9., kedd

A kert-újratöltve


Mivel a gröbenzelli kiállításra kiküldött Kert című munkámat ott kinn megvették, az idei Határtalanul foltvarrós fesztiválra nem tudom elküldeni. No hogy nézne már az ki, hogy pont az enyém hiányozzon a kollekcióból, nosza, megvarrtam még egyszer. Apró gond volt, hogy csak két hetem maradt rá, miután megtudtam, hogy kiállítják, és közvetlenül a másik lábam viszérműtéte után voltam, de ez nem tántorított el. A technika ugyanaz volt, de teljesen úgy nem tudtam megcsinálni. Viszont állítom, hogy nagyon unalmas valamiből másikat csinálni. Istenem milyen lehet az élete azoknak, akik szalag mellett dolgoznak?