2017. június 4., vasárnap

70 éves lettem.

.

Hát megértem. Épségben, egészségben, sőt még a fájós térdem is megúnta, hogy egyedül sajogjon, és abbahagyta. Szóval meg is volnék elégedve úgy mindennel, csak ezen a szülinapon kéne még átesni valahogy. A gyerekeim már egy hónapja hordják ide a virágokat bocsánatkérésül, hogy mind a ketten mással lesznek elfoglalva pünkösdkor, Zoltán második hónapja a kocsiját bütyköli, így megszerveztem a magam módján, egyedül. Ünnepi ebéd töltött karalábé, sütök egy kis epertortát, nem baj, hogy folyik a krém, elkanalazom, és behűtök egy üveg pezsgőt, majdcsak elfogy a három nap alatt. Na meg bebicajozok egy csokor virágér magamnak a piacra, nehogy már a kertemből szedjem.

10 óra körül megjön Zoltán. az autójával. Ami elindult, bár én nagyobb esélyt adtam volna a konyhaasztalomnak, hogy elinduljon, de csoda történt. Aztán egy óra mulva jön Kati, nem mentem a Tátrába anya, inkább megmutatom vettem egy Skoda Fábiát. örömködünk, aztán megállapítjuk, hogy kevés lesz a töltött karalábé háromnak, ugorjunk el valahova enni. A piacra menős ruhámat visszaveszem, a Nádas jó lesz, a teraszán pont van egy három fős asztal, de Kati tömegel befelé, jól összeveszünk, hogy ha az én szülinapom, legalább ott ülhessek ahol szeretnék, no de mikor van nekem saját akaratom. Odabenn méteres virágcsokorral terített asztal, hetvenes lufival, és minden teritéken  happy birthday 70,
morgok tovább, menj már látod hogy foglalt, mi csak hárman vagyunk, mikor elkezdik valakik énekelni, hogy happy birthday nézek a sógornőmről a gyerekemre, a keresztlányom, rég nem látott drága barátnőm, alig ismerem meg őket nyelem a könnyeim, zavaromban felborítom a székem, (aztán még egyszer)alig érzem, hogy mit eszek, nagyon örülök nektek drágáim, akiket két éve láttam. Imi videózott, de azt nem tudom ide tenni, majd ha a keresztlányom férje átküldi, lesznek képek is. Nekem szikrázott az agyam a meglepetéstől, minden járt benne csak az nem, hogy megörökítsem.

Reggel Kati korán feltrombitál, nyolcra Miskolcon kell lenni, minek? hol? Meglepetés. Jézus ez mi lesz? Vegyél pullóvert, és sportosan. Robogunk valahova, majd a GPS tudja,  háromszor megkerüljük a krematóriumot, anya megmutatjuk a jövődet, keresünk egy szoc otthont neked. Végül látunk egy sírkövest is, és  mellette megtaláljuk a célt.: a repülőtéren vagyunk. Gyanítom, hogy  nem gombázni hoztak, nincs kosár, az a kis kétszemélyes Cseszna gyanus, aztán Kati elmegy, és előjön egy jóvágású fiatalemberrel, aki cipel egy marmonkannát, és két bukósisakot. Majd elhúzza a hangár ajtaját, és benn meglátok egy motoros sárkányrepülőt. Igen azt, MOTOROS SÁRKÁNYREPÜLŐT Kati arcán fülig a vigyor, anya repülni fogsz jó?! Nagyon. Ez mindjárt tűkröződik is rajtam.
Azt remélem, nem fér a fejem a bukósisakba, de befér. Aztán hogy nem férek be az ülésbe, beférek.
Aztán hogy tudok valahova kapaszkodni. Csak az oldalába. A kötelekbe nem? Jajj csak azokba ne, azok mozgatják a szárnyat. Na majd lesz valami, legfeljebb meghalok, remeg alattam az egész ahogy elindulunk, mi van vibrátort kaptam? megnyugtató, hogy a mentőhelikopter ott áll készenlétben
. Aztán robogunk, egyre gyorsabban, nagy a szél, ja már fenn vagyunk, és feljebb, néha mintha megállnánk, tejóisten most esünk le, ahogy fordul mantrázom, hogy be vagyok kötve, de én felfele fogok kiesni. Lehet fényképezni hallom a pasi kiabálását, mivel? Melyik kezemmel? Kapaszkodok a vállába, jajj csak a nyakába ne, meg ne fojtsam, mert akkor mi lesz, felemelt ujjal kérdezi, hogy jó? lefelé ujjal mutatom, hogy elég volt. Úgy érzem, körbementünk Miskolcon, persze a szemem alig mertem kinyitni, ereszkedünk, végre zötyög alattunk a föld, remegő lábakkal kászálódok ki,  
de hát anya nem volt jó? Csak három perc volt. Három perc? Nem létezik.  Na majd leszek kiváncsi te mennyit bírsz. Kati már veszi is át a sisakomat, és mint aki mindig ezt csinálta mászik a hátsó ülésre. Eltűnnek, és negyed óra mulva sugárzó arccal száll ki. A fotókat ő csinálta a városról, szóval idegen tollakkal ékeskedek.










aztán Zoltán vén fejjel legalább úgy élvezi, jövünk máskor is,(de nem velem) Lehet, hogy ha még két percig bírom, átlendülök a mélyponton, és le se akarok szállni.

A nap többi része összkari strandolás. levezetésképpen. Szóval így zajlott magányosnak indult születésnapom.  Ja, és hogy kölcsönös a szerelem a virágaimmal, az egyetlen napig virágzó kaktuszom pont erre a napra nyílt ki. Igaz csak estére, de kinyílt.

Kikötöttem, hogy jövőre is lesz szülinapom, de tandem ugrás, vagy banji jamping vagy minek írják nem lesz. (de ettől a tandem ugrástól Zoltánnak hogy felcsillant a szeme!)

2016. október 30., vasárnap

Gombázás gomba nélkül.

Fehérkőlápához megyünk azzal a nem titkolt szándékkal, hogy learatjuk az őszi gombákat, ami csak belefér a kosarakba. Tuti hely, tavaly ilyenkor csak a kosarak űrtartalma szabott határt kapzsiságunknak. Hát most egyetlen ehető gombát nem találtunk, de sebaj. Az őszi bükkerdő látványa olyan mesés,  hogy kárpótol. Na és nem kell cipekedni, meg vacakolni a lefagyasztásával.


 Pusztulás és ujjászületés.

 A Gulickáról ez a látvány fogad.
 Mintha egy ősállat kapaszkodna fel a fán, de nem. Ez a borostyán kapaszkodó szára.

 lehet ennél zöldebb zöldet elképzelni?

2016. október 9., vasárnap

Bükkszentkereszti gombafesztivál

Egy hete majdnem minden nap esik az eső, hidegek is vannak, gondolnám, itt az őszi gombák ideje, de mikológus barátnőm nem ilyen optimista, szerinte kell még egy hét míg előjönnek azok a fránya gombák. Nem baj, ha most van a gombafesztivál, akkor most megyünk. Méghozzá gyalog, én is. Na nem Tiszaújvárosból, csak Miskolcról a villamos végállomásától. Kati mindig új utakat talál, most éppen ebben a susnyásban vezet, meglep ez a dzsungel,  a növények szára alapján akár bambusz is lehetne, de a levele más. Nem is találkozunk egyetlen pandamacival se.
 
Végül csak kiérünk a rendes erdőbe

Idő remek, hol levesszük a kabátokat, hol fel,
A Vadas Jenő forrás vízelvezetője kb ötven éve ugyanaz a korhadt fa. Jól bírja.
Az erdő gyönyörű, bár még nem érte elég hideg, nem szinesedik.

Papó és mamó megpihen a rönkökön. Az nem igaz, hogy ilyen vének vagyunk, csak a Kati kedvéért.
Fehérkőlápán a forrás mellett ilyen helyes kis asztalokat csináltak. Pár hónap, és a húsvéti szirkának ide fogunk teríteni.
Csak gomba nincs. Illetve ezt az egyet találom. Gyönyörű kis tinórú ---a teteje.
mert az alját az erdő összes csigája megkóstolta.

Hihetetlen, de a gombakiállításon a miskolci gombászok szinte minden szokásos fajt fel tudnak vonultatni. Hogy honnan szedték, nem tudom, igaz némelyik kissé koros, de felismerhető. A vásári sokadalom ugyanolyan mint tavaly ilyenkor volt.15 csoport főzi a mindenféle gombaételeket, de ekkora út után megérdemeljük, hogy pincér szolgáljon ki. A Borostyán étteremben gombás a kacsa
gombás a pisztráng
de akárhogy nézzük ez csak termesztett csiperke. A gombákat ma fából faragták
Nagyon meg vagyok elégedve a térdemmel, nem fáj, de a hazafele utat már busszal tesszük meg. Még rengeteg remek ötletem volna a térdfájdalom ellen, de úgy látszik a legjobb az alapos terhelés.

Másnap, azaz vasárnap délelőtt van a Derkovicsban a foltvar
ró kiállítás megnyitója. Fényképezőgépet nem vittem, így csak a magam munkáját tudom ide tenni. A másodikkal a zsüri különdíját nyertem.  Pedig annyira nem tartottam esélyesnek, hogy rendes képet se csináltam róla mikor teljesen kész lett.


2016. október 6., csütörtök

Elmúlt a szeptember,

...mintha nem is lett volna mire emlékezni ebben a hónapban, pedig dehogy. Legalább képeket teszek fel emlékeztetőül a cicákról, amik anyástól költöztek el, a mexikói szerelemindáról, (dipladinia) ami olyan szép volt, hogy a szivem megdobogtatta, és most izgulok, hogy átvészelje a telet. A fikusz benjamikáról, ami akkorát nőtt, és úgy megsűrűsödött, hogy alig fért be a házba.  És a pénzpataki hétvégéről, ahol ugyan szarvasbőgést nem hallottunk, de nagyon jól éreztük magunkat.