2013. június 19., szerda

A helyi TV az országosról

http://www.tiszatv.hu/latest

a hétről hétre jun 12-i műsorában a foltvarró rendezvényről.

2013. június 17., hétfő

Mai extra

egyik érdekesség amit ma fotóztam a járdán, ez a hangya, ami ide-oda huzigálta ezt a döglött pőcsiklegyet. Az esemény elejéről lemaradtam, nem tudom, a hangya ölte-e meg, vagy halva találta, és arra se volt időm, hogy megtudjam hova hurcolta el végül, de maga a cipekedés lenyűgözött. Kb úgy aránylik a hangya és a pőcsik egymáshoz, mintha egy ember húzogatna egy  kamiont, aminek ki vannak szedve a kerekei.És olyan sebességgel, hogy alig tudtam  utánaigazítani a fényképeződépet.

A másik érdekesség, hogy megjött at EON számla.Ez így nem érdekesség, minden hónapban megjön, az összeg se érdekesség, átalánydíjasak vagyunk, azon se lepődök meg, hogy előre kapjuk két hónappal, könnyebb egyszerre postázni a három hónapot.
Ami meglepett, egy új tétel az elszámoláson: bankszámláról levéve, a bankszámlán maradt összeg 40 153 ft. Így.
Honnan tudja az EON, hogy a mi bankszámlánkon julius 23-án, mikor le fogja venni az összeget mennyi pénz lesz, és mennyi marad? Elvileg azt se tudhatja, hogy most mennyi van, mert ezt a banktitok biztosítja, de előre hat héttel, hogy mennyi lesz, még én se tudom, nem ők.
Ha valaki az erre járók közül tudja, hogy mi értelme van egy ilyen tételt betenni a számlába, kérem ossza meg velem. Hacsak nem egy ilyen ex has számmal nyugtatja meg magát az EON, hogy szegény nyugdíjast nem ő fosztotta meg az utolsó fillérjétől.

2013. június 11., kedd

XIV. ORSZÁGOS FOLTVARRÓ TALÁLKOZÓ II.

valamiért nem tudom folyamatosan írni a bejegyzést, így részletekben fogom.

Tehát kezdtem a kisebb feliratokat csinálni:
SZÉKELY KATI, CÉHMESTEREK, KULTURAQUILTEK,DÁN MUNKÁK, MÁRTA NÉNI.

Közben rendre érkeztek a kulturaquiltek munkái, és nagy örömömre a kiállítóteremben feltehettük nagyon szépen, szellősen, szóval profi módra. A nuno filz tanfolyamomhoz kaptam egy szép termet, amit berendezhettem a magam munkáival, kiválogattam a tíz legszebbet, és teljesen meghatódtam mikor feltéve megláttam, mert még sose voltak így együtt a munkáim.








Aztán pénteken este jött a telefon, a kulturaquilteket át kell költöztetni, sok a dán munka, nincs hely. (mivel már csak a Duna vízállásában tudtam gondolkozni, a dán áradat miatt evakuálni kell a kulturaquilteket) De a szívfájdalom csak addig tartott, míg a dán munkákat meg nem láttam. Mert ezek olyan remekek, amik megérdemlik a legszebb kiállítótermet. Megnyugszok, mikor látom, hogy a kulturaquiltek előtt is mindig állnak, és az elkapott szavakból azt veszem ki, hogy értik a látogatók, hogy miről is van szó.
  A pályázatra érkezett munkáknak is mindnek van helye, erről nem írok itt, mert a céh honlapján mind fent lesz rövidesen.

Aztán jött a nagy nap. Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy kinn van a felirat a ruhatár felett:
Hogy mindennek helye van, minden profi, és a fityegőkkel a fülünkben örömmel láttuk, hogy özönlenek a foltosok. Mindenki megtalálja a néznivalókat, mindenki tele szájjal örül, egymásnak, a munkáknak, a profi szervezésnek, és a közhangulat szivet melengető.
11-kor bevonulunk a szinházterembe, egy frappáns, jól szervezett megnyitóra, díjátadás kivetítővel, profi módra, a műsorból itt csak a Kisbocskor együttest emelném ki,a négyszáz nő lelkét mi se tudná jobban megmelegíteni, mint ezek a tünemény gyerekek.
A kép nem jó,de emléknek elég, lóg a lába lóg a.

Délután jön a tanfolyamom,  kész ideg vagyok, mit fogok elfelejteni, mi maradt otthon, jönnek-e a jelentkezők, meg lesznek-e elégedve a szinekkel, amiket festettem, De minden oké, jönnek még új jelentkezők is, de mikor kiderül, hogy ez nem ingyenes tanfolyam, maradnak hatan, akik  jelentkeztek, kényelmesen dolgozhatunk.












Jöttek nézelődők is, és a helyi TV, de én már nem is tudtam, hogy kinek mit mondok, csak reménykedek, hogy nem nagy marhaságokat, vagy ha igen, kivágják.



  A kész sálak a készítőkkel (Gerti már elment a vizes sállal, ment a busz) a mosolyuk elárulja hogy meg vannak elégedve a munkájukkal, nekem pedig ennél nagyobb öröm nem is kell.













 Este fizikailag kicsit fáradtan, lelkileg annál inkább feldobva megyünk vacsorázni a Hotel Főnixbe. Hiába a jó zene, nemigen akarnak táncolni  a lányok, így elég korán mi is eljövünk.

Másnap elég korán megyek, még üresek a termek, tudok fotózni, újra megnézni nyugodtabban a műveket, rácsodálkozni, beszélgetni, meleg szívvel hallgatni, hogy de jó lehet ebben a városban élni (tényleg jó) milyen vendégszeretők itt az emberek (tényleg azok) és milyen jól éreztük magunkat (mi is)

A képeket most nem teszem ide, csak egyet, ami hozzám a legközelebb állt:

 Jóföldiné Fejes Edit kérészei csak úgy zsezsegnek a képen. Este elmegyek bicajozni a Tiszához, de akárhogy nézem, nem virágzik, pedig itt az ideje.

Summa summárum ha valaki sok kedves szót akar hallani,  sok dícséretet kapni, ha azt akarja, hogy elolvasszák a szivét, varrjon foltokat, és   legyen részese az ilyen találkozóknak.



XIV. ORSZÁGOS FOLTVARRÓ TALÁLKOZÓ

Így, csupa nagy betűvel.Két napja vége, de nekem kellett ennyi, hogy leülepedjenek az élmények, és összeszedjem az írnivalókat.

Mikor Tatabányán két éve átvettük a vándorbotot, hogy mi csináljuk a következőt, azóta nekem csak ezen jár az eszem. Hogy mit hogy csináljunk, hogy valami nagy durranás legyen, valami igen szép, igen ünnepélyes. Az idő múlt, én viszont semmilyen feladatot nem kaptam, így most kb egy hónappal ezelőtt elkezdtem saját szakállamra fityegőket kivagdosni (hatszáz kék selyemfecni, ugyanannyi sárga, a város szinei, ) összetartozásunk jeleként.
Aztán gondoltam, kéne valami jó nagybetűs kiírás. transzparens, és előszedtem a kék, és sárga rongyaimat.
És elkezdtem csinálni jó nagy betűket,a transzparenshez kékből, és sárgából.