2013. május 29., szerda

Eperfagyi

Az idén gyönyörű az eper. Tán még ilyen szép sose volt a közel harminc év alatt, mióta kertem van. És ahhoz képest, hogy milyen vacak idő van, esik, esik, és hideg van, ehhez képest még meg is érik. Mi lenne, ha még az idő is jó lenne. (ja, és nincs fokhagyma íze)

Leírom kedvenc eperfagyimat, ahogy én csinálom.
Titka, hogy az eper legyen félig megfagyva. Ha friss eperből készül, majdnem megfagyasztom, ha a fagyasztóból veszem ki, nem engedem ki teljesen.  Kb fél liternyi eperhez kb 20 dkg cukrot teszek, és -2-3 amennyi maradék tojásfehérjém van (komolytalannak tűnik, de tényleg mindegy, fölösleges dekázni) Mindezt kemény habbá verem. (hogy táncolni lehessen a tetején, mint mondta Öreganyám, akitől tanultam) Eztán lazán belekeverünk 3 dl tejszínt. (nem verjük, csak mint a piskótába a lisztet.) Beöntjük valamibe, és kifagyasztjuk. Ha arra készülünk, hogy egy ülésre megeszi a társaság,  lehet kuglófformába, amiből kicsit kiolvasztva kiborítjuk, és szeleteljük, de ha csak magunknak készül,  fagylaltoskanállal adagolható.

Persze nem csak eperből jó, bármilyen más hasonló gyümölcs, málna, szeder is jó.    

2013. május 26., vasárnap

Összegzés

Ma összegeztem magamban - hogy tudjam majd három év mulva -  az idei évet.

Február végén volt egy kis április.
Március végén január
Április elején február
Május elején július
Május végén március eleje.

Május elején volt egy kis május, nem is értem, hogy tévedhetett ekkorát a természet. 

2013. május 24., péntek

Mozgalmas pünkösd

A háromnapos ünnep meglehetősen mozgalmasra sikeredett, nagyon jó idő volt, még nem tudtuk, hogy azért is ki kell használni, mert utána nagyon elromlik. Jelenleg fagyoskodunk, szegény eper csak a didergéstől fog pirosodni, pedig nagyon vártam.
Szombaton a poroszlói Ökocentrumban jártunk, megnéztük a Tisza tó szépséges és nagyon modern építményét, az egész projekt még nincs kész, 6.6 milliárd lesz ha kész lesz a bicikliút felújítása is. De most is nagyon látványos.

Nem felhőkarcoló, de a kilátójából belátható majdnem az egész tó.

A sétaútjain mindenféle állatok vannak, leginkább a jégmadarat akartam megnézni, de neki éppen kimenője volt. (a hálón levő lyukon át lehetett a kimenője)
Ez a kis póni éppen vedlik. Na mi jut róla eszembe? A következő kulturaquiltek országa Mongólia. Lecsipkedem róla a kis vedleményeket. otthon kimosom, és kártolom, még jó lesz az a lovacskákhoz.


A lenti szinteken hatalmas akváriumok, mindenféle látványosság, 3D-s mozi,
vízi játszótér az apróságoknak,

aztán motrocsónakkal átvisznek a mesterséges sétányra, ami másfél kilométer hosszan  bejárja a nádasokat. Persze a vízimadarak nemigen kedvelik a látogatókat, de hozzáképzeltük.
Vacsora a csegei halászcsárdában mint mindig igen finom halételek, megcsodáljuk a többszintes fecskefészkeket a mellette levő házon.


 ...meg ezt a háromkerekű csodajárgányt a halászcsárda parkolójában.

Másnap gyalogtúra a Bükkben a Háromkői sziklákhoz egy eddig nem járt útvonalon. Gyönyörű idő, gyönyörű erdő, még a Nagymezőn egy összemaréknyi szekfűgombát is sikerült találni, és szép virágokat fotózni. Ez a fehér nem tudom mi lehet, ha molyhosabb lenne, azt hinném, havasi gyopár.


2013. május 13., hétfő

Megint tanultam valamit

Az aloe vera nálam alapszükséglet. Kenem a bőrömre, a hajamra, sebeimre, bánatomra, iszom, eszem.  Meg persze itatom vele a családom, ha hagyják. Tehát jó nagy növényeim vannak, szaporodik, mint a dudva, a sarjakat tavasszal leválasztottam, az anyatöveket nagyobb cserépbe átültettem. Az aloe nem szereti a kényeztetést. Elszürkült, megpuhult, épphogynem haldoklik, némi élet középen van benne, ott zöldül kicsit.
 
 
 
 
 
 
 
Tegnap átforgattuk a komposztot, és a vasvilla végére akadt a már senkinek nem kell kidobott aloe, ami minden föld nélkül három hete a fűkaszálék, és egyéb dudva alatt várta az elmúlást. Na ezek ilyen életerős, zöld növények. Nem szürkék, nem puhák, épek, egészségesek. Ezek szerint az aloe nem tűri a kényeztetést.
 
 
Másik felfedezés az eper. Tavaly ősszel telepítettük, és később, mikor a fokhagymát ültetni kellett, nekem semmi erőm nem volt hogy felássak hozzá egy részt. Így a fokhagymagerezdeket bedugdostam az eper közé, gondoltam, hátha védi az epret a kártevőktől. Mit mondjak, ilyen szép se az eprem, se a fokhagymám nem volt még. Na persze azt még nem tudom, hogy az eperízű fokhagymát, vagy a fokhagymaízű epret sikerült-e kitenyészteni, az majd később derül ki.

2013. május 5., vasárnap

A vöröskői forrásnál











A mai programunk Felsőtárkánytól indult, a Vöröskő forrásig. Gyönyörű, üdezöld, csodaszép volt minden, a forrás zubogott, kb egy méter magasra, mivel elég víztartalék van a hegyben. 

2013. május 2., csütörtök

Kultúraquiltek / Új - Zéland




 88 évesen szívrohamban halt meg. Szép élet, szép halál.


A kép ugyan kissé sikeretlen, inkább asztronautára emlékeztet,  mint hegymászóra, de alaposabban megszemlélve ott vannak az oxigénpalackok a hátán, csutora a szájában, és az összetekert zászló a hátizsákban. Pedig mit kerestem a képet, míg egy 2003-as National Geographicban megtaláltam. 
 
Második képen ezeknek a drága birkáknak akartam emléket állítani, akiknek oly sokat köszönhetek, mivel nekik van az a finom 16 mikronos szálvastagságú gyapjuk, ami a nuno filcezéshez kell. A fekete fejek, és lábak egyaránt jellemzik a Suffolk, és a Shropshire fajokat, ezek a legelterjedtebbek. 
Ausztrália és Új Zéland közt évszázados a vetélkedés folyik az egy főre jutó birkák számában. (SPP Sheep per person) A húszas években 22 birka volt ez az arány, mára 7.4-re csökkent, főleg azért, mert a sok bevándorló miatt a lakosság már négymillió felett van. (na meg azért is, hogy nekem rá férjen egy A4-re a hét és fél birka.)

Meg még van egy kis történetem Új Zélandról, gyerekszáj, anyámék emlegették. A bátyám megkérdezte anyámat, hogy és ha leszúrunk a kertben egy nagy kötőtűt a földgolyóba, hol jön ki a vége, - Új Zélandon. - Mire én.: de ha Hajniéknál szúrják le, ugye csak a régi Zélandon jön ki? (Hajni előtte kiszúrta az alvó babám szemét)