2013. május 2., csütörtök

Kultúraquiltek / Új - Zéland




 88 évesen szívrohamban halt meg. Szép élet, szép halál.


A kép ugyan kissé sikeretlen, inkább asztronautára emlékeztet,  mint hegymászóra, de alaposabban megszemlélve ott vannak az oxigénpalackok a hátán, csutora a szájában, és az összetekert zászló a hátizsákban. Pedig mit kerestem a képet, míg egy 2003-as National Geographicban megtaláltam. 
 
Második képen ezeknek a drága birkáknak akartam emléket állítani, akiknek oly sokat köszönhetek, mivel nekik van az a finom 16 mikronos szálvastagságú gyapjuk, ami a nuno filcezéshez kell. A fekete fejek, és lábak egyaránt jellemzik a Suffolk, és a Shropshire fajokat, ezek a legelterjedtebbek. 
Ausztrália és Új Zéland közt évszázados a vetélkedés folyik az egy főre jutó birkák számában. (SPP Sheep per person) A húszas években 22 birka volt ez az arány, mára 7.4-re csökkent, főleg azért, mert a sok bevándorló miatt a lakosság már négymillió felett van. (na meg azért is, hogy nekem rá férjen egy A4-re a hét és fél birka.)

Meg még van egy kis történetem Új Zélandról, gyerekszáj, anyámék emlegették. A bátyám megkérdezte anyámat, hogy és ha leszúrunk a kertben egy nagy kötőtűt a földgolyóba, hol jön ki a vége, - Új Zélandon. - Mire én.: de ha Hajniéknál szúrják le, ugye csak a régi Zélandon jön ki? (Hajni előtte kiszúrta az alvó babám szemét)  

1 megjegyzés:

lilapereszke írta...

Szia MÁrta!

Kár, hogy a hegymászós képet nem lehet kinagyítani, a magyarázat miatt akartam szemrevételezni a csutorát :-)
A birkákhoz szerencsére nem kellett még nekem sem magyarázat, azok olyan békések és türelmesek, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nagyon tetszik!