2011. március 30., szerda

A levelibéka ebédje

Nézem, milyen szépen bimbózik a tulipánom, de kiderül, hogy csak egy levelibéka , nem bimbó. Miközben próbálok éles képet csinálni róla, a levél másik oldalán gyalogol felfelé egy mezei poloska.  
Sikerül elkapnom azt  a pillanatot, mikor a béka elkapja, legalábbis gondolom, ez történt, mert a következő pillanatban már nem volt poloska.

Reggel egy fantasztikus filmet láttam a Natgeowilden, no ez ahhoz képest a semminek a kihegyezett vége,  de akkor is az  én képem.

2011. március 23., szerda

Füvünk az nincs...


...de van minden más.
Mennyit dolgoztunk hajdanán a fű ültétésével, hány könyvet elolvastunk, mennyit güriztünk vele, hogy gyönyörű legyen. A kertet asztallap simára hengereltük, mint két igásló húzgáltuk a mázsás hengert rajta, locsoltuk, dédelgettük, és még ki se kelt a fű, már megjelent rajta minden. Egyenként gyomlálgattuk ki belőle a nem odavaló dolgokat, nyírtuk, szerettük, minden volt, de csak nem akart gyepre sikeredni. Múltak az évek,  és már nem volt annyi energiánk rá. Most mindent belep a százszorszép, és az ibolya. Hivatlan vendégek, akik benépesítik a fű helyét, hát mit tehetünk. Azt képzeljük, hogy mi pont így akartuk. De ha valaki azt hiszi, hogy az ibolya egy szerény virág, az próbálja meg a rózsa tövei közül kigyomlálni. Majdnem olyan szívós a gyökérhálózata, mint a taracknak.

2011. március 14., hétfő

Az első krókusz

E mellett a picike lángocska mellett akár el is mehettem volna, olyan parányi, pedig nagyon várt, nagyon fontos jelenség a kertben. Az első krókusz.  Krókuszbimbócska.

Mi is történt az elmúlt napokban?
A legfontosabb, hogy bemutatkozhattam az unokámnak. Most már tudja Máté, hogy én vagyok  a Mama. Három éves lesz májusban, szépen lehet vele beszélgetni, okos, értelmes, gyönyörű,   vannak képek, de személyiségi jogok miatt nem tehetem ide a szülők engedélye nélkül. De én nézegethetem.

Felkérést kaptam a foltvarró céhtől, hogy a szeptmberi Egy nap... programnak legyek a háziasszonya szeptemberben. Ettől első hallásra megrémültem, mert nagy megtiszteltetés, de olyan háziasszonyok után, mint Halász Edit, ...mit mondjak, vannak gátlásaim. De még van rá fél évem, hogy felkészüljek, és kapok segítséget hozzá, fog ez menni nekem. Először az volt a gondom, hogy mit mutathatok az érdeklődőknek, most az, hogy  hogy lesz mindenre idő?

Újra telepítették a számítógépemet. Gyorsabb lett, az igaz, de a megszokottág érzése - ami már igen fontos egy korombeli netezőnek - ez most nincs. Újra tanulom, hogy mit hol keressek. A kényelmi zónák feszegetése, mondaná Polyák Ildi.

No és varrok persze. Mire befejezem a pályázatra szánt virágaimat, az agyam már megint messzebb ment, mint az újjaim, és most kitaláltam valami mást, amit megintcsak muszáj lesz kipróbáljak. Pedig már úgy gondoltam, nem fogok varrni, csak kertészkedek amíg csak minden el nem lesz ültetve. De a természet nagyon nem siet. A napocska most is elbújt melegedni a felhők fölé, öt fok van kint, és a hét közepén újabb eső fogja lehetetlenné tenni az ásást.
 

2011. március 3., csütörtök

Lábtörlő a pancsinghoz

Aki nyitott szemmel jár a világban, észreveheti, hogy sokszor olyan dolgoknak veszi hasznát a hobbijához, ami eredetileg valami egész másra készült. Így kártolok macskapucolókefével, és reszelőpucoló kefével, ha valami fonalat vissza kell szösszé alakítani. De ma a Lidlben még jobban megdobbant  a szivem, mikor ezt a lábtörlőt megláttam. Pancsingoláshoz súrolókefékre teszem a munkát, azon szurkálok, de ha nagyobb a felület, több kefe kell, és azok mindig elcsúszkálnak. Ez a lábtörlő viszont a célnak tökéletesen megfelel. Éljen a Lidl.

2011. március 1., kedd

Ami az elmúlt másfél évben készült.

Mivel az előző blogom elveszett, a honlapom pedig másfél éve nem volt frissítve, arra gondoltam, hogy az ez idő alatt készült munkáimat felteszem ide, néhány megjegyzéssel. Tehát ez a piros ágytakaró, 250x250 cm. Saját festésű selyemviszkóz az anyaga
szivárványtakaró. Ugyanakkora, ugyanabból.
Az alábbiak nuno filz sálak. .



Natur pur pályázatra svájci kiállításra készült ez a falikép. Természetes anyagokat kellett rá feldolgozni. az én anyagaim: tojáshéj, halpikkely, fenyőtoboz, kacsatollszár, tengeri kagylók.
A fák. Ez egy luxemburgi pályázatra készült kisebb munka. 60x80 cm
Memorial a címe ennek a munkának, egy ausztriai kiállításra készült, ahol valamilyen magyar vonatkozása kellett legyen a quiltnek. Ezt a négy kb harminc éve készült gyapjuhimzést, aminek a textiliája már régen elvásott, rádolgoztam egy alapra, és megtűztem. Szabados Terikére emlékeztem vele, aki a hímzésre tanított.
Erdőtűz. Franciaországba készült szintén pályázatra, itt a lényeg volt, hogy a gyapju legyen rádolgozva. Így aztán nuno filz van csíkokra vágva, és az alapra dolgozva, majd rá a fák.
A kis barna.
Ez az EQA pályázatra készült ahol minden országnak kisorsoltak egy színt, amiből dolgozhattunk, mi magyarok a barnát kaptuk. Mérete 40x40 cm.