Vettem még augusztusban Tatabányán egy motring különleges fonalat (nem olcsón, 1500 ft volt) Egy francia hölgy ott a szemem előtt kötögette belőle a sálat, igen érdekes volt, és ott úgy tűnt, nagyon egyszerű, mit nekem a profi kötögetőnek. Aztán itthon rájöttem, hogy fogalmam nincs, mit kell vele csinálni. Egyszerűen elkezdeni nem tudtam. Ne is lássam, bevágtam a többi fonal közé, és azzal vigasztaltam magam, hogy nagyobb marhaságra is adtam már ki fölöslegesen.
Ma kóborolok a neten, és Marcsi blogján meglátom a sálat. Ő se értette, de megnézte a youtube-on. Nekem erre se volt esélyem, mert a nevét se tudtam a fonalnak, lévén, hogy a körpapír az infókkal nem volt vele.
De hála Marcsi leleményességének, két óra alatt a kisfilm segítségével kész lett a sálam. Igen tetszik.
2011. november 25., péntek
2011. november 22., kedd
A kert
Tehát elkészült a képem. Mérete 94x73 cm, tehát nem nagy. Témája a kert, és apróbb (?) hibákat leszámítva meg vagyok vele elégedve. Szerettem volna odakinn, jó fényviszonyok mellett lefényképezni, de ez most heteket fog magára váratni, nekem meg annyi türelmem nincs. Elfogadom a barnát lilának, aztán majd ha kisüt a nap, átfestjük.
Technikája: Hernyóselymet festettem alapnak, és színeseket virágoknak. Az alapra ránunofilceztem a fát, aztán kiderült, hogy ez nagyon összehúzza a selymet, ezért lenyúztam a gyapjút, felférceltem rá, és a tűzéssel rögzítettem. Aztán a távolabbi virágokat csak jelzésképpen, a közelebbiket formára vagdosva rávasaltam az alapra.
Technikája: Hernyóselymet festettem alapnak, és színeseket virágoknak. Az alapra ránunofilceztem a fát, aztán kiderült, hogy ez nagyon összehúzza a selymet, ezért lenyúztam a gyapjút, felférceltem rá, és a tűzéssel rögzítettem. Aztán a távolabbi virágokat csak jelzésképpen, a közelebbiket formára vagdosva rávasaltam az alapra.
A legközelebb álló virágokat teljesen valósághűre akartam, (végülis az egész munka erre az ötletre épült) ezért a színes hernyóselyemből 6-14-milliméteres csíkokat szakítottam (vágni nem lehet, olyan vékony, ) befűztem merkelő tűbe (de nem tompába, hegyesbe) és ezzel hímeztem az alapra a virágokat. Mit mondjak, egy ritkább szövésű alappal jobban elboldogultam volna. De a célt elértem, mert a képnek van mélysége, érezhető ami messzebb és ami közelebb van. És a selyem sejtelmesen fénylik a tűzés alatt.
Ami viszont csökkent az értékén, hogy a keretet ritkábban kellett volna megtűzni, mert ez minden fondorlat ellenére összehúzza, és nem simul tökéletesen a falhoz, ahogy kellene neki.
2011. november 15., kedd
Végre megszállt az ihlet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)