Színesedik a territóriumom

...illetve ez nem territórium, mert az egy terület, amit körbe kellene időnként pisilnem, ez a gát, a Tisza gátja, amin hacsak tehetem, minél gyakrabban elbiciklizek. Mikor meddig, legjobban szeretek Tiszatarjánig, az 25 km, de van, hogy csak az M3-ig, de ha az évnek minden napján  mennék végig rajta, se unnám meg, mert minden nap más. Talán most a legszebb.

 A szőke Tisza. Most éppen ilyen nefelecsszőke. Most, de mikor kinn van, és hordja a hordalékot, akkor  szürkészöld. De szőkének még sose láttam.

 Október ide, vagy oda, ragyog a nap, és mivel igen lenn ragyog, az árnyékok hatalmasra nyúlnak.

 Hát lehet ennél szebb helyeken biciklizni?

És még a naplemente is külön ki akar tenni magáért, nem akar lemaradni a színkavalkádban.

Hazafele összeszedem a szemetet a gáton. Nem azért, mert én dobáltam el, hanem mert tudom, hogy holnap is erre jövök, és holnap is elönt a düh, ha meglátom, és egyszerűbb betenni a csomagtartóba, mint mérgelődni. Az erőmű lakótelepén bedobom a konténerbe. 

Bár ne tenném.

Egy macska, ami a konténerben kukázott, visításnak beillő nyávogással ugrik - mit ugrik, repül- ki belőle, a fejem súrolja,  dobbant a vállamon, az út közepén landol, és eltűnik a bokrok közt. Én bezzeg megmozdulni nem tudok, idő kell, hogy összeszedjem magam annyira, hogy visszaüljek a bringára. 

Na én is kétszer meggondolom, hogy egy konténerbe bedobjak valamit a nélkül, hogy az oldalát megkongatnám. 

Utóirat. Még a Sajó torkolatot soha nem láttam úgy igazán, főleg azért, mert a mi oldalunkról még egy ösvény se vezet hozzá, egy nagy dzsungelen kell átmenni, látni semmit se lehet szinte belőle, de most a  Tisza másik partjáról Tiszadobra menet lefényképezem. Szóval ez a Sajó torkolata. 

 Ez pedig a tiszadobi csodaerdő, ahol a vadszőlő a fák tetejéig fut, és gyönyörű színes kavalkádot fest belőle.

Ez pedig az aznapi naplemente.. Hát igen, lett is szél másnapra erősen, a jó időnek vége, még néha kisüt a nap, de már igen hideg van. De a jó időnek az utolsó percét is kiélveztük.