Az október vége mindig úgy él emlékezetemben, hogy csepereg az eső, köd van, és fázok. No most annyira gyönyörű az idő, hogy megszavazzuk, hogy a mai ebédünket a tiszacsegei halászcsárda séfje fogja főzni. Már az indulás is, ahogy a 35-ös útról lekanyarodunk a gátra, ilyen. Egy vad trikolor.
Még van előttünk vagy harminc kilométer, de ki bánja ilyen helyeken.
Ez nem egy elmosódott félresikerült kép, hanem ilyen a Tisza a reggeli párában.,
A 30-as folyamkilométertől a 25-ig végig darvakkal van teli a táj, de annyira félénkek, hogy ha csak megállunk a biciklikkel, hangos krúgatással rajokban repülnek fel. Rákattanva talán kinagyítja annyira, hogy lehet belőlük látni valamit a képen, kis gépemmel rázummolva se tudom a több száz métert behozni.
A tiszacsegei halászcsárda harmadosztályú hely, de mindig tele van, mert ilyen finom halételeket messze földön nem lehet enni. Ez az első fogás, mert a szemüvegeket itthon hagytuk.
Ez az én kedvencem, a harcsasteak. Pont a hal el van ugyan takarva, de majd én kitakarom, és nyakon öntöm a tejszínes kapormártással...nyammmm
Mikor kellő mennyiségű söröcskével lenyomattuk, és fel tudunk állni, a kompon átmegyünk a túloldalra, Ároktőnél hazafelé. Igaz, hogy az itteni marhalegelő híres a lilatönkű pereszkéről, de nem állunk meg, egyrészt mert megy az idő, meg ilyen szárazságban semmi esélyünk.
Kati öt perces csendes pihenője.
A gát menti vadvizek tele madarakkal, de nem lehet megközelíteni, még a susnyáson átverekszem magam, de a talaj olyan zsombékos, süppedős, hogy reménytelen a megközelítés.
Tizenöt hattyút számolunk meg, ez a család ilyen szép sorban, hattyúsorban. Szóval itt a világ végén megnézhetjük a Hattyúk tavát.
Kis pihenés a tiszakeszi partnál. Szegény Kati nincs edzésben a biciklin.
Ez a gyönyörű nap a horgászokat is kicsalja.
Mivel ma volt az óraállítás is, ha nem is öreg este, de bőven szürkület van, mire hazaérünk.
Van egy mondás, hogy életed ne a lélegzetvételek számával mérd, hanem azokkal a pillanatokkal, mikor elakad a lélegzeted. Ma elég sokszor elakadt....
Kis pihenés a tiszakeszi partnál. Szegény Kati nincs edzésben a biciklin.
3 megjegyzés:
30 km oda, ugyanannyi vissza - nem semmi! De biztosan szép és élvezetes kirándulás volt. Szépek a fotók!
Valóban gyönyörű. Szerettem a Tiszamentét ősszel... (eltöltöttem ott egy évet).
Mindent összevetve közel hetven km, de edzésben vagyok. (kedd jóga, szerda vízitorna, szombat uszoda, és bicikli majd minden nap, ha nem megyek sehova az öt km.)
Megjegyzés küldése