A Háj völgyben

(Kati szerint vittük a saját hájunkat megmutatni a kinti rokonoknak. Magyarul Áj völgynek hívják)
Ez a völgy a Szákellő szurdokkal párhuzamos, és mivel az egy nagyon szép túra volt, a mai naptól is sokat várunk. A túra leírása több vízesést is említ, ez nagyon vonzó, de ebben a száraz időben még ezekből a kis fél méteres zuhogókból is alig csurog valami.

Mivel az eső nem tudja eldönteni, hogy essen, vagy ne, így mi se tudjuk eldönteni, hogy fenn hagyjuk-e az esőkabátokat, vagy levegyük. Bosszúból magunkon hagyjuk akkor is, mikor már kisüt a nap.
Fel kéne tűnjön, hogy egyetlen túrázóval se találkozunk, annál több autó megy el mellettünk. Lehet, hogy a leírás nem volt jó, és nekünk is a végén kellene kezdeni a gyaloglást? Dehát ez e jelzett turista út.

Nyolc kilométer és csak felfelé. Mi ebben a jó?

A hegytető már igen szines.

Végül elérjük ezt a helyes kis falucskát, ahol valószínűleg csupa sportoló lakik, mert igen meredek egyetlen utcácskája.

Felkaptatunk a templomhoz, és mivel még egy kidőlt fa sincs sehol, a szénabálákon terítünk az ebédhez.

Ilyen kis helyes házacskákat fényképezek, majd ugyanazon az útvonalon visszaindulunk.
Ha csak el akartunk fáradni, arra jó volt. De a Szádellő sokkal szebb.