Libás takaró step by step

A takaró megszületésének egyetlen oka volt, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz, és meg tudom-e csinálni. Ezek szerint meg tudom, de még egyszer nem kezdenék ilyenbe. Márc 30-án írtam róla itt először, gyakorlatilag közel két hónapig folyamatosan készült. A kudarctűrő képességemet gyakran csúcsra járatta, és bár gyakran éreztem késztetést, hogy a kukába dobjam, elég bulldog természet vagyok hozzá, hogy ne hagyjam magam. 

A gond főleg az volt, hogy ami hullámos a síkban, előbb után hullámos lesz a térben is. De a tűzés ezeket a hibákat elég jól helyre tudja hozni, csak tűzéskor nagyon kell vigyázni,  - pláne ha a hátoldal is selyem -  mert a hátlap igen könnyen vet ráncot. 

De ott még nem tartunk. 

A munka menete: 

Szükséges anyag a 240x240 cm-es takaróhoz: 5,7 m fekete selyem a fedlaphoz, valamivel kevesebb a hátlaphoz, 5 méter vlies, és sok színes selyem. (aki sokallja az anyagot, még nem varrt ilyet) 5.2 méter molinó.

 Összevarrunk egy 260x260 centis molinó tervrajzot, és egy 270x270es fekete alapot. (azért nagyobb a fekete, mert ott van varrásráhagyás, a molinónál nincs, és a hullámzás meglehetősen összekapja, szinte kiszámíthatatlanul.  A molinóra megtervezzük a libák repülését, és alkoholos filctollal megrajzoljuk. Előnye a molinónak, hogy a másik oldalra is átlátszik annyira, amennyire a japán papírra varrás technikájához kell.  A legfontosabb, hogy pirossal rajzoljunk a csíkok szélére merőlegesen  jelölő vonalakat kb arasznyi távolságokra.  

A molinóból levágott csíkot áttesszük a fekete selyemre, és leszabjuk a csíkot. Varrásráhagyást hagyunk, (a molinón nem kell) 

Japán papírravarrás technikájával varrjuk a libákat. Mivel itt ahány liba annyi méret, így nem csinálok sablont, még csak előre se szabom ki a szükséges foltokat, lévén, hogy a rongyoszsák tartalma ha nem is végtelen, de határtalan, nem kell vele vacakolni. Felvarrom, és a fölösleget levágom. A liba sarkának a molinó széléhez kell érkezni, a varrásráhagyás  a molinón túl van.

Mikor kész a libás csík, kiszabjuk a libátlan csíkot, összeférceljük a molinóval,  és összevarrjuk a két csíkot. Itt jön a jelölővonalak jelentősége. A siker titka, hogy a jelölővonalak találkozzanak. Kb két centinként megtűzzük gombostűvel, és összevarrjuk. A libátlan csík molinójának csak annyi a funkciója, hogy a jelölővonalak rajta vannak, mivel nem varrjuk össze a molinóval, így azt ha mindkét oldal összevarrásán túl vagyunk, el lehet dobni.

Így néz ki előről

 És ilyen hátulról

Hogy ne az egész nagy darabbal kelljen gyötrődni, a felét varrom össze, a másik felét külön, és a végén a két felet. Kissé kaotikus. Hupujkák itt, puklik ott, de bízzunk benne, a tűzés majd kijavítja. 

Szendvicselés sok sok kis gombostűvel, ezt én magán az ágyon csinálom, amire készül, egyszerre csak annyi fér rá, mint az ágy felülete, aztán ha azt letűztem, jöhet a többi rész. A vliesnek csak a 150 centis darabját teszem alá, és csak akkor toldom meg a hiányzó résszel, ha ez a 150 centis darab már le van tűzve, különben nem férne a gép alá. 

Mikor kész voltam a tűzéssel, és megmértem, meglepődtem, mert 10-10 centivel lett kisebb, a tervezettnél. Szerencsére az ágyat így is betakarja, szerencsém, hogy nem megrendelésre készült. 

Ha valaki kedvet kapott hozzá, jó munkát.