Flamenco sál

Vettem még augusztusban Tatabányán egy motring különleges fonalat (nem olcsón, 1500 ft volt) Egy francia hölgy ott a szemem előtt kötögette belőle a sálat, igen érdekes volt, és ott úgy tűnt, nagyon egyszerű, mit nekem a profi kötögetőnek. Aztán itthon rájöttem, hogy fogalmam nincs, mit kell vele csinálni. Egyszerűen elkezdeni nem tudtam. Ne is lássam, bevágtam a többi fonal közé,  és azzal vigasztaltam magam, hogy nagyobb marhaságra is adtam már ki fölöslegesen.
Ma kóborolok a neten, és Marcsi blogján meglátom a sálat. Ő se értette, de megnézte a youtube-on. Nekem erre se volt esélyem, mert a nevét se tudtam a fonalnak, lévén, hogy a körpapír az infókkal nem volt vele.
De hála Marcsi leleményességének, két óra alatt a kisfilm segítségével kész lett a sálam. Igen tetszik.

A kert

Tehát elkészült a képem. Mérete 94x73 cm, tehát nem nagy. Témája a kert,  és apróbb (?) hibákat leszámítva meg vagyok vele elégedve. Szerettem volna odakinn, jó fényviszonyok mellett lefényképezni, de ez most heteket fog magára váratni, nekem meg annyi türelmem nincs. Elfogadom a barnát lilának, aztán majd ha kisüt a nap, átfestjük.

Technikája: Hernyóselymet festettem alapnak, és színeseket virágoknak. Az alapra ránunofilceztem a fát, aztán kiderült, hogy ez nagyon összehúzza a selymet, ezért lenyúztam a gyapjút, felférceltem rá, és a tűzéssel rögzítettem. Aztán a távolabbi virágokat csak jelzésképpen, a közelebbiket formára vagdosva rávasaltam az alapra.

A fenti kép utólag, napfényben lett fényképezve, az a színhelyesebb.

A legközelebb álló virágokat teljesen valósághűre akartam, (végülis az egész munka erre az ötletre épült) ezért a színes hernyóselyemből 6-14-milliméteres csíkokat szakítottam (vágni nem lehet, olyan vékony, ) befűztem merkelő tűbe (de nem tompába, hegyesbe) és ezzel hímeztem az alapra a virágokat. Mit mondjak, egy ritkább szövésű alappal jobban elboldogultam volna. De a célt elértem, mert a képnek van mélysége, érezhető ami messzebb és ami közelebb van. És a selyem sejtelmesen fénylik a tűzés alatt. 

Ami viszont csökkent az értékén, hogy a keretet  ritkábban kellett volna megtűzni, mert ez minden fondorlat ellenére összehúzza, és nem simul tökéletesen a falhoz, ahogy kellene neki. 

Végre megszállt az ihlet

...legalábbis engem megszállt, de úgy látszik, a fényképezőgépemet, is, mert ő önálló életre kelt, maga választ színeket a képekhez. A lenti képnek a színei a helyesek, de hogy mitől lett tűzés után ilyen lila a kép, azt nem tudom. Most jönnek a virágok. Nagyon élvezem.