2012. április 24., kedd

A diófa lebontása.

Barátnőmék portáján 55 év alatt nőtt ilyen hatalmasra ez a diófa. Barátnőm apukája, az áldott emlékű Dezső bácsi ültette. Ez a gyönyörű fa életében sok sok diót adott, de mostanra már nem termett, ami még nem lenne baj, de elszáradt ágai egy-egy vihar alkalmával nem csak a saját építmények tetejét veszélyeztette, hanem a szomszédokét is, így fájó szívvel, de kimondták a halálos ítéletet. Igen ám, de körbeépítve nem lehet egyszerűen kidűteni, ezt darabonként le kell bontani. 
  Eredeti formájában szélessége is kb annyi volt, mint itt a magassága,  de mire a fényképezőgéppel odaértem, már a szétágazó hatalmas ágait sikerült levágni, és kötelek, csigák segítségével  a földre juttatni.  Ez a képsorozat azt örökíti meg, hogy egyetlen ág levágásához mi munka a létrák áttelepítése, kikötözése.  Mindezt a hetvenhez közeledő Zoltán csinálja alig fiatalabb sógora asszisztálásával. 
Jó móka-mondja, mi meg Kati barátnőmmel tövig rágjuk a körmünket. 











8 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

Hát kinek móka, kinek horror...

Katalin írta...

mindenesetre fantasztikus nagy munka volt

Márta néni azéris írta...

Az életem nem unalmas. Tegnap nem tudtam rákattanni a blogomra, ma nem tudok megjegyzést írni. Vagy mégis?

Még nem "volt" nagy munka, most jönnek a vastag ágak.

Névtelen írta...

Kedves Márta néni!
Gyakran olvasom.Tetszik a blog és a sok szép kézimunka.
Ez a történet kicsit szomorú. Imádom a diófát.Mindkét nagyszüleimnél volt, sokat játszottunk alatta, másztuk, a dióverésnél is ott lábatlankodtunk...
Mi csak egy nagy diófát szerettünk volna. Építkezés után gondosan kijelöltük a helyét, előkészítettük szakszerűen a talajt(hatalmas gödör, jó földdel), kiválasztottuk A CSEMETÉT. Elültettük. Nem szeretett nálunk. Majd még hármat.Más helyre is, de hiába. Feladtuk. Udvart rendeztünk. Egyszer kaptunk egy sete-suta csemetét,egy ketté ágazó ágat. Néhány napig csak néztük, mi legyen vele. El is akartuk ajándékozni,de nem vitte senki. Egy nap fogta a férjem az ásót, s hívott mutassam meg hova ültesse. Gyönyörű, erős pázsitunk van, öntözőberendezéssel,a durva gazokat egyenként gyökerestől szedegettem ki . A három kisfiam itt focizott, kocsizott, tollasoztunk...Ide nem lehetett ásni!,,Úgy se marad meg" jelszóval egy kiment sövénybokor helyére tettük, akkora gödörbe, hogy éppen belefért a gyökere.Megélt egy-két évet. Szinte mindennap a csodájára jártunk. Majd elszáradt az egyik ág, de növekedett, vastagodott,s termett hét szem diót, aztán kicsit többet, majd fél kosárral, ősszel pedig kettővel! Most alaposan megmetszettük, mert felette vezeték van, de már nyáron alá lehet ülni, s a gyerekek is mászhatnak rajta, vagyis csak a kicsi. De majd az unokák...A nagyok az én szüleimnél ,,diófáztak". Most már van termő meggy- és szilvafánk is. A körtefa is szépen virágzott, de A DIÓFÁNK kertünk dísze.
55 év sok idő, de kevés is...
Kedves Márta néni!
Köszönöm, hogy meghallgatott! Jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: Cseppentőné Ildikó

Fernel írta...

Tejóatyaúristen!

Szerintem Ember ezt vizionálva vágatta ki tavalyelőtt a ház előtti fiatal diófát, már a villanyvezetéket is keresni kellett benne. Pedig termett rendesen. A szívem szakadt meg, csak azt kértem, ne legyek itthon, amikor kivégzik.

Szeretem a diófát, a habitusa tetszik nagyon. A diót csak addig eszem, míg a belső hártyáját le lehet húzni.
Fenn a kertben van kettő, az egyiknek mennie kell, rossz helyen van nagyon.

Márta néni azéris írta...

Igen, a DIÓFÁT így kellett volna csupa nagy betűvel írni. Ez a Király is mindent megadott amit adhatott, hát gondolhatod, mekkora szívfájdalom, hogy ki kell vágni. Nedvedzik, sír a vágás nyomán. A madarak össze-vissza röpködnek, keresik a fészket, vagy a helyét, szerencsére még egy jókora cseresznyefa van a közelében.

lilapereszke írta...

Még nézni is félelmetes, ahogy zajlik ez a kényszer miatti fa kivágás. El is hiszem, hogy az egykor árnyat adó fa, most megizzasztja őket.....

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Az én szüleim házának udvarán is volt egy hatalmas diófa. Anyám szokta emlegetni, hogy azt a fát még a nagypapa ültette. Aztán a korabeli tanács úgy döntött, hogy a szüleim háza helyére kell építeni a falusi kultúrházat. Házunkat lerombolták, csodás diófánkat kivágták, és a helyén lett kultúrház.
Imádom a diót, minden elképzelhető formában. Én is ültettem a kertembe kettőt is!