A gyümölcsfák

Az idén sok kudarcom volt a zöldségekkel. A sárgarépa, petrezselyem ki se kelt, még a másodvetés is igen gyéren, a hagymát megette valami bogár, fene a gusztusát, (igaz amit meghagytak, azok kapitálisak lettek) az uborkán sok van, de keserű, a padlizsán pedig valami extra fajta, akkorkák, mint a kosszarvú paprika, íze jó, de négy tesz ki egyet. 

Ellenben a gyümölcsök igen szépek. Lehet, hogy megtanulunk végre metszeni? 

 A szedren akkorák a bogyók, mint egy kisebb dió, szépek, egészségesek, igaz, hogy rövidesen megtalálják a legyek, és kiszipákolják belőle a nedvet.

 A csemegeszőlőn se volt még ilyen sok fürt soha. És a szemek még most kezdenek nőni.

 A szilvafa ága minden támogatás ellenére letört a suly alatt.

A körte is nyolc helyen van alátámogatva. Most már csak a darazsakat kellene valahogy kitiltani a portáról.

Összművészeti tábor Balatonöldváron

A Derkó, - ahogy a Derkovics Műv Házat nevezzük - szokásos évi táborát az idén Balatonföldváron rendezte, táborozáshoz képest igen úri körülmények között. A foltvarrókon (kilenc fő) és a hímzőkön kívül voltak a mazsorettes lányok, és a rézfúvósok, összesen hetvenen voltunk.

A Riviera Park Hotel elnevezésben a Riviera kicsit túlzó, a Park nem, mert akkora tóparti területen fekszik, hogy esti sétának elég volt körbejárni. Se megsaccolni a méretét, se megszámolni a fáit nem tudtam,   elég annyi, hogy nagyon sok, és nagyon szép fa, de nem is Balatonfüred lenne, ha másképp lenne, hisz itt minden útra hatalmas platánok vetnek árnyékot.



A tóparti két kilométeres sétány. Mert a múlt század elején még úgy gondolkoztak eleink, hogy a Balaton mindenkié, és a partot nem szabad kitulajdonítani. Érdekes...

Az ebédlőnk. Pincérek szolgálnak fel, éppen csak étlapot nem kapunk, de repetát bármikor, és reggelihez tíz méternyi svédasztalról válogathatunk. Nem lehet mondani, hogy tábori körülmények.

A varráshoz jókora termet kapunk, két hatalmas asztallal, lehet dolgozni. 

Szalaghímzést varrogatunk,  modern quiltet,

    ilyen íves blokkot, és Éliás Kati megtanít a Vágva, hajtva varrva blokkokra. 

A Balaton déli partján fürdeni már kicsit bonyolult, mert a bólyán túl kéne gyalogolni párszáz métert, hogy a hasam úszás közben ne érjen le, az viszont már a csónakok, szörfök, vitorlások birodalma, nem biztonságos.  De jókat lehet gyalogolni a vízben, és üldögélni is lehet az iszapban, ha az embert nem zavarná a hínár, meg a moszat. De szerencsére az idő - bár napos, nincs olyan meleg, hogy nagyon kívánkoznánk a vízbe. Afféle vénasszonyok nyara előrehozva.

Esténként jó nagyokat gyalogolunk, és gyönyörű naplementéket fényképezek. Amit nem sikerül sehogy lefényképezni, a fehér pávapár a három csibével, és a három tarka tollú páva, félénkek, ahogy embert látnak, méltóságteljesen visszavonulnak a házukba.

Utolsó nap még hajókirándulást szerveznek nekünk, a levendulaillatú Tihanyba,  este táborzárás műsoros esttel, tűzijátékkal, és nagy énekléssel fejezzük be a hetet. Szép volt, jó volt, tartsa Isten a Ház jó szokását.