2016. április 26., kedd

Egy szép nap

...menjünk el csavarogni Debrecenbe. Megnézzük a kiserdőt, aztán beülünk valahova ebédelni.-mondja Zoltán a reggelinél.
Jó.
...vagy inkább a Nyiregyházi állatkertbe? Milyen régen nem voltunk.
Oké, menjünk.
...de felmehetünk Kékesre is, aztán valami túristaúton gyalogolunk egyet.
Nekem jó!
Túracipőt húzok, lehet abban aszfalton is, és biztonság kedvéért beteszem a hátizsákba a háromnapos pogácsát, az üveg víz mellé. És már robogunk is, és meg se állunk---Szendőig.Sokat nem tudok a faluról, csak azt, hogy nagyanyám sógora itt volt jegyző vagy nyolcvan évvel ezelőtt, de ez most tök mindegy.
 Engem mint mindig, mellbe vág a Zemplén levegője, pedig a Bükké se rossz, ahol felnőttem, de a zempléni levegő valósággal kótyagossá tesz. De mit is keresünk itt? Hát ezt a kilátót, ezt a Magyarország megfigyelő pontot.

A képről ugyan nem látszik, de egy igencsak magas domb tetején áll, Szendrő fölött, egy vár romjaira építve. Sose hallottam még szendrői várról, meg vagyok lepve.



 Ezt látjuk a kilátó tetejéről. Át lehet látni Szlovákiába.

Még jobban meglep, a falunak még kékfestő múzeuma is van. Igaz bemenni nem tudunk, de ha nagyon akarnánk kinyitnák nekünk, de annyi időnk nincs. Másik meglepetés, hogy micsoda sportélet zajlik itt. Egyik helyen egy teljesítménytúra résztvevőit várják, másutt egy bicikliversenyét.

Megyünk tovább, míg csak el nem fogy alólunk az aszfalt, zötyögünk az erdőben, míg megtaláljuk Szádvárt. Ez is egy XII. századi vár romja, vagy háromszáz méterrel minden felett, de felkapaszkodunk. Innen aztán beláthatták, ha jön az ellenség. 
De hogy hordták ide fel a menázsit a faluból? Hát ökrös szekérrel. csúszótalpakon. A köveken a nyoma, ahogy ezek a talpak az évszázadok alatt a  kikoptatták.
 
 

 Még jó, hogy az építőanyag, a kő  helyben volt, fa is volt a mészkőégetéshez, csak víz kellett. Ezt is megoldották, ahonnan kitermelték a követ, ciszternák képződtek, és ott összegyűlt a víz.

innen aztán pláne messzire látni. Gyerekkoromban nem értettem, miért építették mindig magasra a várakat, ha én lettem volna az ellenség, elmasírozok mellette, és elfoglalom a falvakat. Na de kislányom, a várat meg kellett vívni! A vitézi becsület! Na jó. Lipót ezt is foldig romboltatta, alig hagyott valamit belőle.
Azt ugye ne mondjam, hogy éttermet nem találtunk, pedig Edelényben láttuk egynek a reklámját, de nem haltunk éhen.