2011. március 14., hétfő

Az első krókusz

E mellett a picike lángocska mellett akár el is mehettem volna, olyan parányi, pedig nagyon várt, nagyon fontos jelenség a kertben. Az első krókusz.  Krókuszbimbócska.

Mi is történt az elmúlt napokban?
A legfontosabb, hogy bemutatkozhattam az unokámnak. Most már tudja Máté, hogy én vagyok  a Mama. Három éves lesz májusban, szépen lehet vele beszélgetni, okos, értelmes, gyönyörű,   vannak képek, de személyiségi jogok miatt nem tehetem ide a szülők engedélye nélkül. De én nézegethetem.

Felkérést kaptam a foltvarró céhtől, hogy a szeptmberi Egy nap... programnak legyek a háziasszonya szeptemberben. Ettől első hallásra megrémültem, mert nagy megtiszteltetés, de olyan háziasszonyok után, mint Halász Edit, ...mit mondjak, vannak gátlásaim. De még van rá fél évem, hogy felkészüljek, és kapok segítséget hozzá, fog ez menni nekem. Először az volt a gondom, hogy mit mutathatok az érdeklődőknek, most az, hogy  hogy lesz mindenre idő?

Újra telepítették a számítógépemet. Gyorsabb lett, az igaz, de a megszokottág érzése - ami már igen fontos egy korombeli netezőnek - ez most nincs. Újra tanulom, hogy mit hol keressek. A kényelmi zónák feszegetése, mondaná Polyák Ildi.

No és varrok persze. Mire befejezem a pályázatra szánt virágaimat, az agyam már megint messzebb ment, mint az újjaim, és most kitaláltam valami mást, amit megintcsak muszáj lesz kipróbáljak. Pedig már úgy gondoltam, nem fogok varrni, csak kertészkedek amíg csak minden el nem lesz ültetve. De a természet nagyon nem siet. A napocska most is elbújt melegedni a felhők fölé, öt fok van kint, és a hét közepén újabb eső fogja lehetetlenné tenni az ásást.
 

1 megjegyzés:

Marika írta...

Gátlásokat ledobni ,csak arra gondolni mi ez nekem ♥♥♥ csakazéris ♥♥♥ megcsinálom :)
Gratulálok a megtiszteltető feladathoz.