Húsvét

Húsvét vasárnap Homrogdra megyünk a misére. Imre szülőfaluja, ebben a templomban volt az esküvőnk immár 42 esztendeje. De csak most fedezem fel a templom oldalán az évszámot, amikor készült. Pont születésem évében.

Figyelem az emberek beszédét, és melegszik a szivem az ízes palóc nyelvjáráson.

A szentelés.

Hétfőn biciklitúra, mert a pár nappal ezelőtti defekt se vette el a kedvemet kedvenc szórakozásomtól. Tiszadobra megyünk a gáton. Meglátogatjuk kedvenc tölgyfámat. Csak a méretek miatt álltam mellé. A csalán már igen nagy.

A szabadstrand, amit ősszel olyan szép szinekben fotóztam. Remélem pár hónap, és fürdünk benne.

Hazafelé kerülünk egyet Tiszalúc felé. Nem megyünk el Lúcig, látunk út közben egy tanyát,  amit nem fotóztam, és letérünk egy rögöcsös betonlapokból készült útra a tanya felé.  Az út felénél kezd nekem rémleni, hogy már jártunk erre, és akkor se tudtunk továbbmenni, de már nem fordulunk vissza.Ezt az őzikét megugrasztjuk, de nyugodt jószág, hagyja, hogy elővegyem a fényképezőgépet. A tanyán a gazda elmondja, hogy merre kell tovább menni át a pusztán "majd adja magát a földút."  

Ott a nagy messze a tanya, amit elhagytunk, itt az út még tényleg adja magát, de aztán a vadászok utat jártak az összes magasleshez, és madármegfigyelő állomáshoz. Merthogy a Kesznyéteni Tájvédelmi területen vagyunk. Élvezném, ha nem kellene a bicikli  kereke elé nézni, sőt, le kell szállni, elfogyott az út, toronyiránt nem mehetünk, bár már látjuk a Szamárhát tanyát, ami felé igyekszünk,  de itt mindenütt mocsár állja az utunkat, meg kell az utat keressük, ha nem akarunk visszafordulni. Mikor már az összes lehetőséget kipróbáltunk, megtaláljuk a jó utat, csak ez nem arra megy, amerre a tanya látszik. Nem baj, legalább fel tudunk ülni a biciklikre, és végül csak arra kanyarodik, amerre menni szeretnénk.

A madarak birodalma, a madármegfigyelőből nézve. Ide még vissza fogunk jönni egy katonai távcsővel, mert nagyon sok kócsag, gém, és minden más madárka látható, csak jó messze vannak.

Végülis levágtunk egy 20 km-es kerülőt, de nem értünk haza hamarabb a sok kóválygás miatt,  viszont sokkal szebb és izgalmasabb volt, mint ha a rendes utakon mentünk volna.

Szombat van, visszajöttünk egy méretes katonai távcsővel. Igaz jobb lett volna egy vállról indítható messzelátós fényképezőgép, de ha megosztani nem is tudom, élvezni nagyon tudtuk a látványt. Sok sok kócsag, egy őzike, kormoránok, nyári ludak, gémek, vadkacsák kerültek elénk, de legtöbben azok a madarak voltak, akiket nem  tudtunk azonosítani. Hazafelé végigvert az eső, de nem is baj, mert nem vagyunk szappanból, viszont már nagyon kellett az eső.