Technikája: Hernyóselymet festettem alapnak, és színeseket virágoknak. Az alapra ránunofilceztem a fát, aztán kiderült, hogy ez nagyon összehúzza a selymet, ezért lenyúztam a gyapjút, felférceltem rá, és a tűzéssel rögzítettem. Aztán a távolabbi virágokat csak jelzésképpen, a közelebbiket formára vagdosva rávasaltam az alapra.
A legközelebb álló virágokat teljesen valósághűre akartam, (végülis az egész munka erre az ötletre épült) ezért a színes hernyóselyemből 6-14-milliméteres csíkokat szakítottam (vágni nem lehet, olyan vékony, ) befűztem merkelő tűbe (de nem tompába, hegyesbe) és ezzel hímeztem az alapra a virágokat. Mit mondjak, egy ritkább szövésű alappal jobban elboldogultam volna. De a célt elértem, mert a képnek van mélysége, érezhető ami messzebb és ami közelebb van. És a selyem sejtelmesen fénylik a tűzés alatt.
Ami viszont csökkent az értékén, hogy a keretet ritkábban kellett volna megtűzni, mert ez minden fondorlat ellenére összehúzza, és nem simul tökéletesen a falhoz, ahogy kellene neki.
9 megjegyzés:
Egyszerűen gyönyürű.
Minden csodálatom, mert nem egyszerű a selyemmel dolgozni és főleg ilyen élethű virágokat beledolgozni. Nem küldöd el a Gröbenzelli kiállitásra??? most a kert a téma.
Mártanéni, ez már művészet!
De. Oda készült. Mármint Gröbenzellbe.
Akkor majd drukkolunk, sok csodálója legyen:-)))
Sok sikert!Szép lett!
Na, ehhez aztán kellett türelem! Csodálatos lett, díjat neki a kiállításon!!!
Gyönyörű!
Annyira tetszenek a témaválasztásaid, végül a kész mű.
Egyszerűen fantasztikus!
Csodaszép Mártika! Csak ámulok és bámulok!
Megjegyzés küldése