A tóparti két kilométeres sétány. Mert a múlt század elején még úgy gondolkoztak eleink, hogy a Balaton mindenkié, és a partot nem szabad kitulajdonítani. Érdekes...
Az ebédlőnk. Pincérek szolgálnak fel, éppen csak étlapot nem kapunk, de repetát bármikor, és reggelihez tíz méternyi svédasztalról válogathatunk. Nem lehet mondani, hogy tábori körülmények.
Szalaghímzést varrogatunk, modern quiltet,
ilyen íves blokkot, és Éliás Kati megtanít a Vágva, hajtva varrva blokkokra.
A Balaton déli partján fürdeni már kicsit bonyolult, mert a bólyán túl kéne gyalogolni párszáz métert, hogy a hasam úszás közben ne érjen le, az viszont már a csónakok, szörfök, vitorlások birodalma, nem biztonságos. De jókat lehet gyalogolni a vízben, és üldögélni is lehet az iszapban, ha az embert nem zavarná a hínár, meg a moszat. De szerencsére az idő - bár napos, nincs olyan meleg, hogy nagyon kívánkoznánk a vízbe. Afféle vénasszonyok nyara előrehozva.
Esténként jó nagyokat gyalogolunk, és gyönyörű naplementéket fényképezek. Amit nem sikerül sehogy lefényképezni, a fehér pávapár a három csibével, és a három tarka tollú páva, félénkek, ahogy embert látnak, méltóságteljesen visszavonulnak a házukba.
Utolsó nap még hajókirándulást szerveznek nekünk, a levendulaillatú Tihanyba, este táborzárás műsoros esttel, tűzijátékkal, és nagy énekléssel fejezzük be a hetet. Szép volt, jó volt, tartsa Isten a Ház jó szokását.
3 megjegyzés:
de jó olvasni Téged Márta néni :)
Nagyon szépek a képeid. Biztosan nagyon jó lehetett. puszi
csilla
Irigylésre méltó szép helyen voltatok,de soraidat olvasva egyre gyanúsabb lett, hogy valószínűleg nem Balatonfüred volt a helyszín. Legfőképpen mikor a víz mélységéről írtál. A képek, az élmények azonban biztosan felülmúlták ezt a kis félreírást.
Basszus tényleg Balatonföldváron voltunk.
Megjegyzés küldése