Mivel egy hét, és fekvésre ítél a bal lábam műtétje, ki kell használni ezt a gyönyörű időt. A Bükkbe indulunk, a már bejárt utakra, csak azt az apróságot hagyom figyelmen kívül, hogy nem vagyok edzésben. Az úszás, meg a bicikli nem pótolja a gyaloglást, így aztán lihegek, míg a csipet csapat többi tagja -a Tátrán izmosított lábaikkal - könnyedén veszi a meredekeket, míg én a tüdőm majd kiköpöm.
Az őszi kikerics. És ami még szebb, hogy itt még zöld a fű, nincs barnára száradva, mint otthon.
Találunk egy lódarázsfészket. Csak messziről zoommolok rá, igen kellene szaladni, ha megzavarnánk a benne lakókat. Leginkább a habcsóktortámra hasonlít, csak nem lapokban sült, és már bepiszkolódott.
A papírgyártól indultunk, a Gulicka, Fehérkőlápa volt az útvonal, majd megcsodáltuk Bükkszentkeresztet, hogy ez a kis hegyi falu hogy fejlődik. Évente találunk egy új utcát, ami most épül. Felkaptatunk a legmeredekebb dombra...
...hogy lenézhessünk. Délután két óra, és még bő három óra hazafelé. De megérte, nagyon szép volt.
3 megjegyzés:
Egészségedre, kedves Márta Néni!
Nagyon jó kirándulás lehetett!!!!
Ez egy csodálatos kirándulás volt!
Megjegyzés küldése