Könnyű napok, nehéz napok.

Nem tudom más hogy van vele, de én  - különösen, mióta nyugdíjas vagyok, és van időm reggel, - még az ágyban eltervezem, kigondolom, milyen nap előtt állok.
Ha tudom, hogy sok dolgom lesz, nehéz nap előtt állok, hajlamos vagyok tovább az ágyban maradni, nyújtózkodni, gondolkozni, mert ugye éppen elég hosszú lesz még így is a nap. A reggeli elhúzódik, meg kell nézzem a horoszkópom, meg a családtagokét is, mert még aki nincs itt, arról is jó tudni, hogy mi vár ma rá. Nekik is ilyen nehéz napjuk lesz-e mint nekem. Ha ilyenkor Imre valami természetfilmet néz, leülök mellé segíteni, ez része az erőgyűjtésnek. Ha nem tudom eldönteni, hogy mivel is kezdjem, végigülök egy programot a masszázsfotelban,  hátha a gondolataim jobban összerázódnak. Egy kis erőgyűjtő Etka jóga se árt ilyenkor, mert hogy nézne már az ki, ha pont akkor merevednének el az izmaim, mikor ilyen sok dolgom van. Hogy ne csapjanak össze a fejem felett a hullámok, leülök a számítógép elé, a barátnőim leveleiből hátha ihletet merítek, hogy hogy szervezzem meg a napot. Vagy ha nem onnan, akkor a facebookról, de ha a harmadik passziánsz se jön ki, akkor inkább átnyergelek a Fekete Özvegyre.
Mivel közben már ebédelni is kellene, kiszedek valamit a fagyasztóból, milyen jó, hogy van készétel is benne a nehéz napokra, általában töltött káposzta, vagy székely, ezek bizony nem Norbi update-k, utána elnehezül az ember már ebben a korban. Délután már a fényviszonyok nem olyan jók, az ember nem  látja  amit csinál, csak az a vége, hogy otthagyja a port, vagy bonthatja, amit megvarrt. Nem, olyankor már jobb, ha az ember gyúr a vacsorára, esetleg megnéz valami filmet.

Aztán vannak napok, mikor már reggel tudom, hogy ma semmi komoly, lesz időm bőven, hogy a bolondériáimmal foglalkozzak, a rongyaimmal, festegetéssel, ilyesmi. Ilyenkor gyorsabban kipattanok az ágyból, lehúzom az ágyneműt, mert ha már nekem nincs is dolgom, a mosógépnek még lehet, míg teregetem a ruhát, meglátom az  ottfelejtett metszőollót, sitty sutty lemetszem a rózsát, meglátok  a spajzban egy molylepkét, hohó barátocskám rossz helyen keresgélsz, kipakolom a spajzot, nehogy megint egy bontatlan csomag mandula legyen a bűnös, lesúrolom a polcokat. A virágok is elég porosak, kihordom a fürdőkádba lemosni, ha meg  csupasz az ablakpárkány, szinte kínálja, hogy pucoljam meg az ablakokat. Az már csak természetes, hogy nem fogom a létrát visszavinni a sufniba úgy, hogy a függönyöket nem szedem le kimosni. Fő az ebéd,  nem kell ott állni mellette, nem szalad el, beállítom az időkapcsolót, megjárom a várost a bevásárlólistával, még mindig nem járt le. Délután még mindig időmilliomos vagyok, megforgatom a sonkát a páclében, vasalhatóvá száradt a ruha, de jó illata van, élvezet vasalni. aztán már csak azt kell eldönteni, hogy biciklizni menjek-e vagy az uszodába.  Jó kis nap volt így, hogy nem volt semmi dolgom.

Ezt most azért írtam, mert nem volt ma semmi dolgom, kitaláltam a festésnek egy új módját, azzal pancsoltam délelőtt. De csak holnap írom meg, mert egy napot kell álljon a procionban.