2013. január 20., vasárnap

Újra kulturaquiltek

http://kulturaquiltek.blogspot.hu/2012/12/kulturaquiltes-toltott-kaposzta.html


Hál Istennek Polyák Ildi újra indította a kulturaquiltek sorozatot, ahol adott időre egy adott országról varrtunk A4 méretű munkákat. A dolog azért volt jó, mert megmozgatta az agyunkat, és a legjobb ami egy öregasszony agyával történhet, ha mozgásra késztetik.
Rend szerint ahogy kiírta az országot, nekem azonnal eszembe jutott róla valami. Aztán nekiültem a keresgélésnek. Nézegettem a neten, a könyveimben, és végiglapoztam tíz évfolyam National Geographyc tartalomjegyzékét, aztán visszakanyarodtam az első ötletemhez, és azt varrtam meg.

 Most PERU volt a téma, és nekem az a mérhetetlen mennyiségű arany jutott eszembe, amit a spanyol hódítók onnan elhordtak, még logisztikailag is komoly feladat volt.

Meg eszembe jutott a vakunya, az a lámaféle, ami a földön a legfinomabb gyapjút hordja, tenyészteni nem lehet, fogságban nem tartható, tehát a befogott, lenyírt, majd elengedett állatok gyapja szinte megfizethetetlen, szivesen elmorzsolgatnék egy picit a markomban, de sose fogok.

Gyönyörű képeket néztem a Machu Pichuról, de azt más szebben meg tudja varrni.

Na és a Nasca vonalak...ez várja a trpuntózást, de valahogy negatívan kell megoldani, mert a vonalak nem kidomborodnak, hanem homorodnak a földben. Ezt is biztos sokan fogják varrni.

Találtam egy légi felvételt a Titicaca tóról, na ezt direkt nekem találták ki, bibirkélés és pancsingolás, na de ki ismeri ezt fel?

Aztán  -mikor a munkám már kész volt, kaptam egy linket, http://www.airpano.com/List-Aerial-
Panoramas.php ez még később is jól fog jönni, az a domboldal nagyon kedvemre való.

De nagyon szépek az ottani népviseletek rikító színei, és mintázata, de ki tudja azt a neonrózsaszínt, lilát, stb megfesteni? (istenem de jó lenne tudni, ők mivel festik a gyapjút?!)

szóval ötelt volt, aztán szokásomhoz híven visszakanyarodtam az első gondolatomhoz, és megvarrtam ezt:



Hajdanában, mikor az indián könyvekből már kinőttem, de még nagyon érdekelt a téma, apám adta kezembe a fenti című könyvet az inkák történelméről. Most a wikipedia segít felidézni Peru (akkori nevén Caxamalca) történetét, amiről ez a rég elveszett könyv szól.
1531-ben Pizarro konkvisztador viszonylag kis számú sereggel kelt át az Andokon,  és az inkák - kultúrnéphez illően -inkább kíváncsian, mint ellenségesen fogadták. Pizarro királyukat Atahualpát túszul ejtette. Atahualpa felajánlotta, hogy életéér cserébe a tróntermet két hónap alatt telehordatja arannyal, és kétszer ezüsttel. (a terem a wikipédia szerint 6.7x5.1 méter volt, és a piros vonalat 2.4 méter magasan húzta meg, tehát kb 75 köbméter arany, és 150 köbméter ezüst volt a tét. (el lehet gondolkozni, hogy ma akár pet palackkal is telehordana-e népe  vezetője életéér egy ekkora termet)
Megindult a népvándorlás, mivel az aranyat -a nap könnye- szinte használati tárgyak készítésére, totemjeik, isteneik megformálására használták, és igen sok van az Andokban, a megadott időre össze is jött a cucc, Pizarro mégis megfojtatta Atahualpát.
Azért hogy valamit adjanak érte a spanyolok, behurcolták a fekete himlőt, ami végleg megpecsételte az inka nép sorsát.
Spanyolországot naggyá tette a hatalmas kincs (na meg a többi gyarmat)  de ugyanakkor el is puhította. Alul maradt az évszázadok alatt az angolokkal vívott vetélkedésben, mivel az angolok az ország fejlesztésére, a spanyolok pedig az ország szépítésére használták fel a gyarmatokról összerabolt értékeket.
Aki Spanyolországban megcsodálja a templomok, és paloták aranyozását, jusson eszébe,
hogy ez az arany honnan származik.

Tehát ezt a kis aranyozott történelmet akartam megvarrni ezzel a munkával, melynek eredetijét a Szépművészeti Múzeum néhány évvel ezelőtti kiállításának anyagában láttam. Technikailag egy kicsit felturbózott és elnagyolt gépi trapuntó, (dupla rétegekkel) és még utólag hátulról szösszel kitömve a domborodás kedvéért.  Terveztem, hogy arany akrillal lefestem, de ez elmaradt, féltem, hogy rontok vele a selyem csillogásán.
Utóirat. miután mentorunk javasolta, hogy inkább aranyozzam, megtettem, és tényleg jobb lett. Ha lúd, legyen kövér, még egy kis csillámporral is megszórtam, ez egy kis patinát ad neki (500 évnyi a patina) 
  


 Egy arany szobor, melyet a Szépművészeti Múzeumban állítottak ki, ami megmaradt a spanyol hódítók után, és nem olvasztották be a spanyolok, hogy a sevillai székesegyház oltárát díszítse.

8 megjegyzés:

Kinga Izabella írta...

Kedves Márta néni, nagyon jól fest az arany szobor quiltelve! Még az anyag is fényes, amire rajzolódott :) (ha jól látom)
No, meg kell kuksiznom azt a linket!
Szép estét!
KingaIzabella

Polyák Ildikó írta...

Jó így az arannyal! Sokkal jobb!

Nóra írta...

Valóban, arannyal sokkal jobb lett.

dixike12 írta...

Én ugyan azt irtam, hogy utólag nehogy bearanyozd, de tévedtem,szuper lett!!! sokkal de sokkal jobb igy ezüsben nehezebb volt kivenni a figurát , de igy tökéletesen látszik, hogy mit akartál ábrázolni.Egyébként a blogon a tervezésnél a piszkozatoknál lehet változtatni.

dixike12 írta...

Én ugyan azt irtam, hogy utólag nehogy bearanyozd, de tévedtem,szuper lett!!! sokkal de sokkal jobb igy ezüsben nehezebb volt kivenni a figurát , de igy tökéletesen látszik, hogy mit akartál ábrázolni.Egyébként a blogon a tervezésnél a piszkozatoknál lehet változtatni.

Trudi írta...

Na, ez már igen! Most már teljesen a régi perui aranyleletet idézi. Az akrillfesték kupakok néha nálam is beragadnak, de tartok egy kis méretű fogót a festékek között, azzal csavarom le a beragadt kupakot.

Marika Szabóne írta...

Nagyon sokat javított az aranyozás amúgy is szép munkán,de a csillám por tökéletesé tette a munkád.

Márta néni azéris írta...

Az, hogy tökéletes, az túlzás, legalábbis a Scotland Yard még nem jelentkezett érte.