2013. február 25., hétfő

Tapasztalataim a magam módján

A napokban kaptam egy cikket egy blogból arról, hogy vigyázzunk az idősökre, mert az árubemutatókon átverik őket. Sajna ide tenni nem tudom, de leírom a saját tapasztalataimat.

Mivel vonalas telefonnal is rendelkezünk, nem múlik el hét, hogy ne kapjunk valami rendkívüli kedvező ajánlatot egy találkozóra. Nem  árubemutatónak hívják ezeket a szeánszokat, hanem állapotfelmérésnek, sőt, ami ma jött, az egy oktatás, ahol megtanítanak, hogy igazodjak el  a gáz és villanyszámlám útvesztőjében, és hogyan tudok spórolni rajta. ...Csak a hely ne lenne ugyanannak a szállodának az étterme...

Első találkozásom a témával már évekkel ez előttre datálódik. Férjem csillogó szemmel tette le a telefont, és ujságolta, hogy kisorsolták a nevét, mert ő pár nappal azelőtt válaszolt egy kérdező kérdéseire, és elmesélte neki, hogy milyen betegségei vannak. Kapunk egy 20 ezer forintos konyhai robotgépet, másnap házhoz hozzák. Kérdeztem: hány éves vagy királyfi, hogy még hiszel a mesében? Ki a fene akarna minket hátsó szándék nélkül megajándékozni? Azonkívül, hogy két márkás robotgépem van, komplett Bosch, a másik Kenwood, minek harmadik? De Imre tántoríthatatlanul hitt a csodában, és másnap reggel kiborotválkozva várta az ingyen ajándékot. Jött is, egy akkora táskában, hogy a hölgyet, aki hozta csak kicsit kellett volna feldarabolni, hogy bele férjen.
A robotgép egy gagyi műanyag vacak, amiből már kettő van a sufniban, arra várnak, ha valami gyerekek főzőcskét akarnának játszani, ezzel nem tudnak magunkban kárt tenni. Ezenkívül kaptunk 14 ezer ft értékben bónusz jegyeket, egy prospektussal, amihez felhasználhatjuk. A prospektusban horror áron kapható vackok voltak, vállról indítható foszforeszkáló   orrszőrfényesítő, és hasonló fontosságú cuccok, ami kacat akkor is,  ha ingyen adnák.
Közben a hölgy ismerkedésképpen érdeklődött egészségi állpotom felől, Imrének már a gyerekkori mandulaműtétjéről is tudott. Nem örült neki, hogy nem szedek gyógyszert, és nem vagyok beteg, próbált róla meggyőzni, hogy  nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált. Hagytam, gondoltam, hamarabb szabadulok. 

Az attrakció eztán jött. A hölgy a nagy táskából elővett egy gyönyörűen formatervezett hatalmas kütyüt ezer tartozékkal, mesésen kivitelezett prospektusokkal. Mint kiderült, a termék az angol királyi klinika tesztelésével piacra került mágneses csodaszerkentyű, ami életünket új dimenzióval gazdagítja, fölöslegessé teszi a gyógyszerek használatát, nem kell tovább inzulint injekciózzon magába Imre,  gyógyszereit eldobhatja, de legalábbis fele annyival is ő lesz szuperman. Nélküle viszont emberi roncsok leszünk rövidesen.  Na persze nem ilyen gyorsan, mindennek elmagyarázása  több óra alatt történt, megtámogatva az Echo TV-n a témában épp akkor sugárzott reklámmal.  Imre szeme csillogott, mint a bagzó macskáé, nekem viszont a szemem körüli rángatózás a tick-ből a vitustáncba kezdett átmenni. Különösen azért, mert a cukorbetegség azt is jelenti, hogy időre eszünk, nekem már főzni kéne, és a hölgy a csodaszerkentyű árát még mindig nem árulta el. Mikor már a lábam is rángatózni kezdett, kiderült, hogy a masina töredék áron csak nála, csak ma, csak nekünk potom 380 ezer ft, de részletre is adja, gyors fejszámolással duplájáér.
Mit mondjak, nem a pénzhiány volt a gondom, hanem az, hogy semmilyen kipróbálásra nincs lehetőség, márpedig cipőt se veszek látatlanba. Ebből a pénzből finanszírozhatnának egy állapotfelmérést, ahol laboratóriumi adatokkal számszerűen látnám, honnan indulunk, és három havi próbahasználat után hova jutottunk, és ha  valóban látok javulást, már fizetem is. De ismerem Imre szokásait, ő egy biopron lámpát se kapcsol be, egy kenőccsel se keni be magát, ezt se használná.

A helyzet kezdett elfajulni, mert a hölgy nem akart távozni, én nem hagyhattam magára Imrével, mert tuti, hogy aláír valamit,  és nyöghetjük,  végül felszólítottam, hogy távozzon, szikrázott a méregtől, hogy az idejét lopjuk, és szegény Imre bácsi rövidesen kínhalált hal, mert a sárkány felesége sajnálja tőle a szebb jövőt.

Szerencsére a bónusz jegyeket, és a robotgépet magával vitte.

Második találkozásunk egy étteremben zajlott, a telefonos igéret szerint hőkamerás felvételt készítenek a részt vevőkről, és mivel éppen egy makacs jégárpával küszködtem, gondoltam, látok majd valamit a felvételen, hogy mennyire terjedt el. A felvétel el is készült, majd jött az árubemutató. Víztisztító 350 ezerér, és masszázsfotel. Ez már megcsillogtatta a szemem, mert néztem a neten egy ilyen rezgő masinát 380 ezer forintér, ezt meg is adtam volna érte, de mikor az árára sor került, kiderült, hogy 1.2 millió.  Na ezt felejtsük el. De meg kellett várjam a hőkamerás sztárfotót, meg egyébként se lehet elhagyni a termet, a négy órát ki kell ülni még ha bepisilünk is, hát ültem. Jött a sorsolás, ahol százezreket lehetett nyerni annak akinek a sorsjegye 7-re végződött, meg akinek nem hétre. Vagyis mindenkinek.
Summa summárum mikor összejött annyi bónuszom, hogy a fotelt 380 ezerér meg lehetett venni, aláírtuk a papírt, fizettem, házhoz hozták, sőt még hoztak mellé egy víztisztítót is. (ezt elvittem a nyugdíjas klubba, mit kerülgessem itt)

Csak tudnám,minek kellett ehhez egy négy órás előadást végighallgatnom a zsiráfok nyakcsigolyáiról, az előadó öregapjának a szokásairól, és végignézzem, hogy hogy ég el egy fejfájás csillapító tabletta. Ja, a hőkamerás felvétel akkora, mint egy igazolványkép. Semmi az árpámról nincs rajta, csak a hajam nagyon piros, valószínűleg el kell menjek a fodrászhoz.

Harmadik találkozásunk komplett állapotfelmérést ígért a résztvevőnek, Imrét előjegyeztem, ideje van, telefonját viszi, semmit nem vesz megkérdezésem nélkül. Minden jól ment, és Imre hazajött egy két oldalas lelettel. 17 féle vizsgálat volt rajta, kettőre emlékszem, (a vékonybél permeabilitási együtthatója, és a prosztata által kiválasztott valamilyen mittudoménmi) a többi még ennél is homályosabb volt. Kérdeztem, miből állapították meg ezeket az adatokat? Ujjhegyből vett vérből. Meglepődtem, mert a vékonybél működését széklet emésztettségből lehet mérni, a prosztatát pedig prosztata masszázs után vett vizeletmintából. De a tudomány fantasztikus. Csakhogy a 17 érték mellett egyetlen helyen se volt feltüntetve normál érték. Tehát senki se tudja, hogy az a nyolcjegyű szám  jó-e vagy sem. És sehol egy telefonszám, vagy bármi, ahol meg lehet kérdezni.
Pár nappal később én vettem fel a telefont, mikor egy hölgy érdeklődött, hogy hogy voltunk megelégedve a vizsgálattal. Elmondtam kétségeimet, és érdeklődtem, hogy hol lehetne megtudni, hogy mit takarnak ezek az értékek, mire a hölgy közölte, hogy sajnálja, de ez már nem az ő kompetenciájuk, a társadalombiztosítás el van maradva az ő világszínvonalú vizsgálati módszereik mellett.

Azt majdnem elfelejtettem, hogy ezen a bemutatón lehetett volna venni egyebek közt indukciós főzőlapot 120 ezerér. Szerencsére Imre csak a prospektusát hozta haza,  a műszaki áruházban ugyenezt 12 ezerér megvettem magamnak karácsonyra..

11 megjegyzés:

BORI írta...

Gurultam a nevetéstől - ne haragudj- amikor olvastam az írásodat. Humorodért nagyon tisztellek! Jómagam is majdnem elmentem egy ilyen előadásra, mivel nekem meg azt mondták, hogy a helyi Önkormányzat fizeti a vizsgálatokat a 60-on felülieknek....aztán elmeséltem egy csoporttársamnak, aki sürgősen lebeszélt, majd másoktól is érdeklődtem és hasonló történeteket meséltek, mint ami Veletek történt. Szóval, ma már úgy csapom le a telefont, ha valaki ismeretlen bele szól, hogy az csak na!!! Mindannyiunk okulásáért leírt élménybeszámolódért csak hála!!!

Czkriszta írta...

Márta néni! Imádom a történeteidet,de még jobban ahogy előadod! Ha ilyen stílusú cikkek jelennének meg a napilapokban, már elő is fizetnék!

dixike12 írta...


HOgy én is hozzájáruljak a történeteidhez, velünk is szóról szóra megtörténtek, és történnek ezek a dolgok, engem egyszer tudtak rávenni egy ilyen találkozóra, soha többet, pedig naponta különféle telefon jön, hol nyertem, hol meghivnak ebédre, hol hőkamera stb. ahogy leirod. Nagyon mulatságos ahogy leirod, de sokszor véresen komoly a zaklatás.

szilcsil írta...

drága Márta néni, nagyon megnevettetél, nagyon jó volt megint olvasni fantasztikus humorodat. Pont ezektöl féltem anyukámat, aki szintén képes mindenkit beengedni a lakásba és mindenkinek válaszol a kérdéseire telefonon.

Márta néni azéris írta...

Azért ez nem olyan nagy probléma, ha nem vásárol az ember, és aztán jól kiírja magából. A magányos nyugdíjasok tényleg képesek elhinni, hogy valakit érdekel a hogylétük, pedig dehogy. Ezek a cégek meg azt használják ki, hogy életünk első felét azzal töltjük, hogy a pénz hajhászásában elherdáljuk az egészségünket, a másik felében meg az összekuporgatott pénzünkkel próbáljuk visszaszerezni az egészségünket. Ezek a cégek meg azt a látszatot keltik, hogy ebben segítenek nekünk, pedig csak meg akarnak ők is élni valamiből, illetve valakikből. Belőlünk.

ancsapancsa írta...

Én a sokezredik hasonló telefon hívás után mikor is vasárnap ebéd előtt (rántott hús az olajban sült, jobb kezemmel terítettem, ballal krumplit pucoltam, jobb lábammal ide szaladtam, ballal oda...) valami rettenetesen jó dolgot akartak rám tukmálni mérgemben kitéptem a telefon csatlakozót a falból. Azóta csak mobil telefont használunk. Azon nem nyaggatnak (vagy csak ritkán)

lomaquilt írta...

Nagyon örülök, hogy felvetetted ezt a témát. Már akartam én is irni erről, mert minél többen tudnak róla, annál jobban tovább tudják adni. Nálunk ha a férjem veszi fel a telefont, udvariasan átadja a telefont. Én nem lecsapom, hanem magyarázattal leteszem. Voltam én is ilyen bemutatón és pl. ahol ebédet adtak ott többen voltak, de nem vásároltak. A napokban aztán egy nagyon érdekes eset volt. Fehivott egy hölgy Ózdról, hogy múltkor helyesen válaszoltam és ezért ajándékot kapok, amit fél órán belül hozza is a kollégája. Kérdem mire válaszoltam? Hát arra, hogy vonalas telefonom van és nyugdijas vagyok. Na félóra múlva jött az úriember, akit a férjem engedett be, de ő a lakásba akar jönni. Leült és elővett egy kis fekete szerkenytyűt olyan csipesz félét és az egyik ujjamra tette. Mondom de érdekes legutóbb is ilyennel vizsgáltak. Eredmény 93. Mondom az egy jó érték. Ezen kicsit csodálkozott, de mondta a vörösvérsejtek és sziv meg hasonló szöveget és a japán tudosók által kifejlesztett müszer megmenti az életemet. Csak havi 8 ezerért (kiszámoltuk 400 ezerbe jön a müszer) de ha most rögtön kiperkálunk neki 240 ezret, akkor odaadja annyiért. Közöltük, hogy nem veszünk semmit. Nagyon mérges lett, hogy minek jött. Ajándékot nem kaptunk és elviharzott. Na nem mintha kellene ajándék. Ami viszont érdekes, hogy ujabban mobilon keresnek sokan. Én elhiszem, hogy munkanélküliség van, de miért nem ellenörzik az ilyeneket hogy adóznak miből élnek stb. Hogy lehetne megállitani ezt a folyamatot? Egy amerikai ismerösöm mesélte, hogy náluk is vannak ilyenek és mindenhol lesznek és megélnek.

Trudi írta...

Jót nevettem a sztorikon. Mi már be sem dugjuk a vezetékes telefont, mert nincs mindig türelmem udvariasan hárítani. Nemcsak ezek hívogatnak, hanem pl. a megyei napilap előfizetésére is eléggé erőteljesen próbálnak rábeszélni. Sajnos idős rokon már nincs akit óvhatnánk tőlük, a hiszékenység vámszedőitől.

KicsiKató írta...

:DDDDD köszönöm az élményt, nagyon jól jött ezen a borús, hétközepi munkanapon! :DDDD

Fernel írta...

Megszakadok a röhögéstől. Imádom a humorodat.
Még rengeteg mondanivalóm lenne, sajnos, időm semmi.

Puszillak, és örvendeztess meg bennünket gyakran a kivételes színvonalú írásaiddal.

lilapereszke írta...

Csatlakozom a röhögők táborához. :-)