2013. március 15., péntek

Március idusa, meggyvágó, és morgás.


Bejött a meteorológiai előrejelzés. Itt ugyan már elállt a szél, a zászló nem feszül ki, mint egy órával ezelőtt, de úgy tűnik, a kerti székeket még fölöslegesen raktam ki a grillezéshez. Az országban több száz út járhatatlan, harminc település elvágva, és még mindig esik és esik és esik. A szél meg hordja, és hordja, és hordja.Végül húsz centinél megáll.






Ez a szegény meggyvágó meg nekirepült az ablaknak, nagyot koppant, és leesett. Szinte semmi élet nem volt benne, de kis idő múlva megmozdult, kóválygott egy kicsit, és elrepült. Aztán még hívta a barátait is megünnepelni sikeres gyógyulását, mert az imént hat meggyvágót számoltam meg a madárhizlalda körül.

Utóirat.
 Azért ez a március idusa nem volt egy örömünnep. Három napig csak arról szóltak a hírek, hogy vészhelyzet van az egész országban. A nyugati végeken 14 ezer embert kellett kimenteni az utak fogságából, a méteres hótorlaszokkal nem bírtak a hómarók, több száz járhatatlan út, és elzárt település, a keleti végeken meg colstokként összeomló távvezetékek, áram nélkül maradt települések. Az áramellátás kimaradását senki nem tudta előre kivédeni, de vajon az a 14 ezer ember, aki az utakon maradt, mit gondolt? Egy hete minden híradóban látjuk a szomszédos országokban tomboló vihart, minden meteorológiai jelentés arról szól, hogy csütörtökön hozzánk is meg fog érkezni, és péntekre az egész országot elárasztja, akkor vajon azok, akik 15 hónapos gyerekkel útra kelnek, mit gondoltak?  Hogy az országhatárnál majd megáll az orkán erejű szél? Vagy tekintettel lesz a nemzeti ünnepünkre? Elindulunk, aztán ott az okos telefonunk, és hívjuk a segítséget. A kismamáért, akit mozdony vitt szülni, egy ország aggódott. De mit gondoljak arról, aki inzulin nélkül indul útnak, hogy aztán helikopter, meg tank, meg mittudoménmi vigye utána. Azok, akik facebokon tartották egymással a kapcsolatot, meg tudósították a világot, hogy nem jön a segítség, nem láttak híradót már egy hete? Vagy így akarták tesztelni a hóemberré dermedt tűzoltók képességeit?

No de a keleti végeken se tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, hogy azon siránkozik a riportalany, hogy leolvad a fagyasztója. Talán ki kéne vinni az udvarra. a mínusz 10 fokra. Anyuci meg nem tud mosni. Vajjh elvonási tünetei lesznek, ha két napig nem mos, vagy ne adj isten kézzel kimossa azt a pár darabot?
Komolyan aggódtam, hogy ha nálunk kimarad az áram napokra,  a fűtésünk leáll keringetőszivattyú nélkül. De ha van gáz,van  meleg víz, pet palackokat megtöltök meleg vízzel,  meleg vizes palackot szorongatva még senki nem fagyott meg. De nagyon örülök, hogy nem kellett kipróbálni.












3 megjegyzés:

Ági írta...

Nálunk már kezd olvadni, de a szél még kitartóan (igaz csak rohamokban) fúj. Autóba azért még nem kellene ülni, mert az utak jegesek. A grillezéshez előkészülni azért még tényleg egy kicsit korai volt, bár az is lehet, hogy hétfőn már újra hét ágra süt majd a nap.
Igazi varrós idő van most, használjuk ki!! :-))
Ági

lilapereszke írta...

Szeretem a józan eszedet. Egyetértek a kérdéseiddel, melyek végéről nem hiányzik a válasz, bennük van. Magam sem értettem az autós társadalom lelkületét, hogy miért nem vették figyelembe az előrejelzéseket. Az áram nélkül maradt emberek /üzletek inkább jogosan panaszkodtak.
Egyedül a gyerekek örülhettek a tanítási szünetnek ott :-))

BORI írta...

Végre valaki pontosan leírta azt (mármint Te), amit én is gondoltam.....meg persze mondtam is. Sokan berzenkedtek, hogy befizettek sielésre és nem érnek oda időbe. Bocsánat, de figyelni kell az időjárást. Mi is befizettünk hosszú hétvégére házassági évfordulót ünnepelni - aztán szépen szót fogadtunk a felszólításnak és otthon maradtunk. Rendes volt az egri hotel, mert tudomásul vette, hogy nem tudunk menni, áttette más időre a foglalásunkat. Az inzulinos, kisgyerekes embereket de még a szülő nőt se értem igazán.....A legbosszantóbb, hogy mindenki a kormánytól várja a segítséget.De hát miért? Eldöntik az emberek, hogy elindulnak, aztán ha baj van, akkor kérik a segítséget?