Foteltakaró

Néhány hete komoly dilemmában voltam foltvarrásügyileg. Közeledik az országos találkozó, aminek a mi városunk ad helyet, erre illene pályázni. A mazsázs fotelom viszont szinte kérte, hogy varrjak már rá valami huzatot. Kigondoltam, hogy lakjon jól a kecske is, meg maradjon káposzta is, megcsinálom a foteltakarót úgy, hogy pályázati méretnek megfeleljen, aztán ha vége a kiállításnak,  kibővítem a kívánt méretre, és a faliképből takaró lesz. Volt egy olyan téma a pályázaton, hogy csíkok világa. Ez lett a nyerő.

Ezek lettek az alapszinek.

A technika: szabálytalan három és négyszögű alapra bibirkéltem a selymeket, és összevarrtam az elemeket.

Ilyen lett. Csak nem ilyen sápadt, hanem élénk rozsdasárgás árnyalatú az összhatás. Mivel ez nem olyan egyszerű, mint leírni, a végeredmény meglehetősen hullámos térben is, tehát aligha felel meg egy országos pályázaton. Ezért úgy döntöttem, nem lesz több funkciós, tovább varrtam  foteltakarónak.A bordázottságot úgy értem el, hogy blokkonként tűztem le, mégpedig nem a megszokott középről kifelé indulva, hanem fordítva. Így a fedlap nem torlódott fel a széleken, hanem eloszlódott, ilyen bordákat alkotva.  Ezt hívják úgy, hogy a szükségből erény.

Meg vagyok vele elégedve. Remélem részt fog venni a kiállításon, nem mint pályázati munka, de ha sikerül fuvart szerezni neki, a fáradt foltvarrókat fogja felüdíteni.