Hurrá, naplopók lettünk.

Úgy képzeltem el az életem, hogy mint egész életében takarékosan élő emberek, öreg korunkra lesz egy kis megtakarításunk, aminek felveszegetjük a kamatait, ami kiegészÍti a nyugdíjunkat, a tőkét meg majd öröklik a gyerekek. De mint John Lennon mondotta, az élet az, ami történik velünk, miközben nekünk egészen más terveink vannak. Merthogy annyira pezseg a népgazdaság, hogy a pénz már annyit se ér, hogy érdemes legyen bankban tartani, a kamat a béka feneke alatt, a kezelési költségek pedig a fellegekben. (pl az OTP-ben kapok 1.2 % kamatot, de ha ki akarom venni a saját pénzem, le kell perkáljak 1.5 %-ot pénzfelvételi díj címen. )
Na ez tette be a kaput, és elhatároztam, hogy mostantól a napsütésben fogok bízni, nem a bankokban. Fiam biztatott, náluk már működik a rendszer, telepítsünk háztartási naperőművet a tetőre.
Kb egy hónapja kezdtem a keresgélést az interneten, én, aki eddig az áramszámlát se értettem, (na most se értem) kezdtem wattokban gondolkozni, invertereket, és napelemeket összehasonlítgatni, és mielőtt megbolondultam volna összehozott a jó sorom egy helyi vállalkozóval, aki elég türelmes volt, hogy megértesse velem a különbségeket, a Fronius, és a Growatt inverterek közt, útnak indított a hivatalos ügyintézés felé, ellátott a papírokkal, és még az árajánlata is kedvezőbb volt, mint az addig kapott ajánlatok.
Az Émásznál (ez az áramszolgáltatónk) igazi magyaros az ügyintézés, meghatalmazás kellett a férjemtől, hogy intézkedhetek helyette, mert az ő nevén van a villanyóra, igazolás a Földhivataltól, hogy a saját házamra akarom a rendszert telpíteni, és nem a szomszédot akarom vele titokban megajándékozni, és helyszínrajz, hogy jó-e a tetőnk tájolása. A saját pénzemen akár a pincében is telepíthetném, nekem nem fog működni, szerencsére a vállalkozónak mindez már nem volt ujdonság.

Hogy az életem azért ne legyen unalmas, Imre először csak krákogott, aztán köhögött, majd fuldoklott, vizesedett, hízott, mint egy sumó birkózó, az ő éppen csak működő gyenge szivével nem volt kétséges, hogy itt a Negró cukorka kevés, ha nem akarok megözvegyülni, be kell erőszakoljam a kórházba. Külön fejezetet érdemelne a Sürgősségi osztály, ahol alkalmunk volt néhány órát fuldokolni, még nem jártam hajléktalan szállón, de ilyennek képzelem, jártam már nyilvános WC-ben, ahol nem volt rigli az ajtón, de itt ajtó se volt. Végül csak lett helye a belosztályon, ahol évente megfordul hasonló bajokkal, és röpke nyolc nap után mégiscsak úgy döntött az a rongy szive, hogy kihajtja a vizet belőle. Nem tudtam, hogy pisinek, meg egy vénember ráncainak ennyire lehet örülni.

Szóval itt álltam, illetve bolyongtam az ÉMÁSZ, a kórház, és a bankok közt, és bár tudtam, hogy az embernek tartást ad, ha gondoskodnia kell valakiről, mégis meglepett, hogy olyan voltam,  mintha  egy lufiból kiengedik a levegőt.

Közben jött a hír, hogy érkezik a cucc, legyen itthon kp-ben a rávaló. Nem mondom, hogy szeretek egy ekkora házban kettesben lenni két millával, de megtanultam a kaput bezárni, na meg Kati és Zoltán is meglátogatott, vigyáztak rám, meg hozták rám a frászt az intelmeikkel mikor elmentek.
Üdítő változatosság volt, hogy a számítógépem is elromlott, (a fényképezőgépem még meg se jött a javításból) wincester csere, utána fel se tudtam az internetre jelentkezni, nem volt türelmem a nyomja meg a kettes gombot telefonálgatáshoz, de legalább megtudtam, hogy nem vagyok internet függő.  Minden szabad percemben varrtam, de ez majd egy másik bejegyzés. A patchwork mint psychoterápia mindent űberel.

Aztán az események felgyorsultak, hétfőn megjött a cucc, meg délután két szerelő, és három tetőjáró gekkólábú pasi, és sitty sutty felrakták az egészet, mire észbekaptam, jött a vállalkozó, hogy nézzem meg, hogy működik, a nap ugyan csak egy percre sütött ki, épp hogy megnézzem, hogy 2800w-ot így is csinál. A sufnit, ahol én elképzeltem, hogy majd hozzák le a vezetéket a tetőről, és kipakoltam, hogy helyük legyen, rakodhattam vissza, mert a tetőn hozták be a vezetékeket, és kész.

Holnap meg ha Igaz Imre is jön haza a kórházból. Na most már csak a napnak kell sütni.(na meg persze még vagy két hét, hogy az ÉMÁSZ szakembere jöjjön, és átvegye, és hozzon olyan villanyórát, ami oda-vissza mér, hogy a fölösleges termelésem ne ingyen kapják.

 nyomja meg a kettes gombot