S hogy miért zuhog szobámba a csend
Most, hogy igen-nem egyformán hűvös,
Egyik sem sürgős, nem is különös,
Most, hogy tudom, hogy szélben törni kell,
S hogy a nagy fák is úgy zuhannak el,
Hogy helyükön nincs semmi szörnyűség,
Ott is csak kék, mint egyebütt az ég,
S az örök nap is egyformán ragyog,
Most kedves akár meg is halhatok.
/Rákos Sándor/
8 megjegyzés:
Szép vers, a szomorkássága ellenére. Ugye, (reméljük), hogy csak a szépsége miatt került ide?
Nagyon szomorú a vers....
Kedves Márta néni!
Sokszor látogattam meg a blogodat, hogy szép kirándulásaitokból ötletet merítsek a következő túrára. Megrendített ez a vers,összeszorult a szívem tőle. Ismeretlenül kívánok nagy lelki erőt és türelmet az olyan dolgok elviseléséhez,amin nem tudsz változtatni.
Elszorult a szívem.
Nagyon megható és kívánok sok erőt a továbbiakhoz!
Köszönöm. Már a továbbiaknál tartok. Gondoltam, kiírom magamból, de a halál erre nem alkalmas.
Kedves Mártika!
Nagyon megdöbbentett,ami történt.
Kívánom neked,hogy sikerüljön felülkerekedni ezen a nagy csapáson.
Legyen hozzá sok erőd és kitartásod.
Várom ezután is írásaidat és alkotásaidat,mert remekművek mind.
:( Nagyon sajnálom, drága Márta néni! :( Kívánom, hogy a te nagy optimista, tettrekész é mindig vidám szíved nagyon gyorsan begyógyuljon. <3
Megjegyzés küldése