2014. július 22., kedd

Julius 15. 2.20 perc

Most, hogy tudom már, hogy mi mit jelent,
S hogy miért zuhog szobámba a csend
Most, hogy igen-nem egyformán hűvös,
Egyik sem sürgős, nem is különös,
Most, hogy tudom, hogy szélben törni kell,
S hogy a nagy fák is úgy zuhannak el,
Hogy helyükön nincs semmi szörnyűség,
Ott is csak kék, mint egyebütt az ég,
S az örök nap is egyformán ragyog,
Most kedves akár meg is halhatok.
   
                               /Rákos Sándor/



8 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

Szép vers, a szomorkássága ellenére. Ugye, (reméljük), hogy csak a szépsége miatt került ide?

BORI írta...

Nagyon szomorú a vers....

Egyikandi írta...

Kedves Márta néni!

Sokszor látogattam meg a blogodat, hogy szép kirándulásaitokból ötletet merítsek a következő túrára. Megrendített ez a vers,összeszorult a szívem tőle. Ismeretlenül kívánok nagy lelki erőt és türelmet az olyan dolgok elviseléséhez,amin nem tudsz változtatni.

Tigrislilijom írta...

Elszorult a szívem.

lomaquilt írta...

Nagyon megható és kívánok sok erőt a továbbiakhoz!

Márta néni azéris írta...

Köszönöm. Már a továbbiaknál tartok. Gondoltam, kiírom magamból, de a halál erre nem alkalmas.

Varga Marika írta...

Kedves Mártika!

Nagyon megdöbbentett,ami történt.
Kívánom neked,hogy sikerüljön felülkerekedni ezen a nagy csapáson.
Legyen hozzá sok erőd és kitartásod.
Várom ezután is írásaidat és alkotásaidat,mert remekművek mind.

36évi írta...

:( Nagyon sajnálom, drága Márta néni! :( Kívánom, hogy a te nagy optimista, tettrekész é mindig vidám szíved nagyon gyorsan begyógyuljon. <3