2016. július 24., vasárnap

IX. Összművészeti Alkotótábor Balatonlelle.

Ha július, akkor táborozunk. És már ez a kilencedik, jövőre jubilálunk. Kb hatvanan vagyunk, hímzők, foltvarrók, a fúvószenekar tagjai, és a mazsorettes lányok.  Nem könnyű helyet találni a tábornak úgy, hogy anyagilag is helyben legyen a dolog, és minden csoportnak helye is legyen a gyakorláshoz, de ez a Derkovics vezetésének -  élén a Tyúkapó igazgató úrral mindig sikerül. A szállodánk kissé retró, de hatalmas parkja a vízparton végződik.
 Jó nagy helyünk volt, mindenki elfért, jó volt a megvilágítás, varrtuk a táskákat, babákat, nesziket, nyakkendőket - na én csak mérsékletesen, a kötelezőket, mert az idő nagyon jó volt, harminc fok körüli hőmérsékletekkel, a víz az első napon kicsit hűvösen fogadott, de aztán egyre melegebb lett.
 azt nem mondom, hogy minden ebéd előtt patchwork vonalzón kaptuk a jagert, de volt példa erre is.
 Ilyen volt a víz reggel hétkor. Úszással kezdtem a napot, sajna csak egy-egy lányt sikerült magammal csábítani, pedig lélekemelő volt még mikor hullámzott, akkor is. Ha meg nem, mint itt, akkor pláne.
 A park a víz felől.Akkora, hogy mire a képen nem is látható szállodáig értem, majdnem megszáradt a fürdőruhám.
 A nap minden este lement, és minden este márképp volt szép.
 A kirándulásokra rend szerint elfelejtettem fényképezőgépet vinni, de ezen a hajókiránduláson velem volt. Sajnos a gömbkilátóból és a körülötte zajló zenei műsorokról nem tudtam képet csinálni.
 Egyenpólóinkban, amit  metélt pendelnek kereszteltem.
 A zászlónk, aminek egyik oldalán a városok címere ahol táboroztunk,
 másikon a szakkörök legójai.
 Férfinyakkendőkből érdekes nyakdíszeket csináltunk,
 és természetesen táskákat, nesziket, babákat., és stencileztünk, is de nem vittük túlzásba a szorgalmat, végtére is a Balaton mellett voltunk, és minden nap jó nagyokat pancsoltunk.
...és mire hazajöttem, cicánk a pince egy sötét zugában megszülte hat gyönyörű rajzos kiscicáját. Pontosabban egy fekete, kettő fekete-sötétbarna foltokkal, három cirmos. Két nap és nyílnak a szemek.

1 megjegyzés:

TuciPatch írta...

Szèp estèt Màrtikàm.
Olyan jò volt olvasni ahogyan leìrtad az èlmènyeidet, hogy ott èreztem magam èn is koztetettek.
Èn mindèg csak igèrgetem, hogy egyszer ùtra kelek ès rèszt veszek valamennyi tàborban, de mindèg màsok dontenek az indulàsròl. Ìgy nem marad màs hàtra csak keresgèlni a blog-ok kozott ès a Fb-on ki mit s honnan "tudòsìtott", melyik tàbor a rèsztvevok szerint sikerult jobban vagy kevèsbè. Az èn szerèny vèlemèny szerint mint olvasò ès tàbortèma kisèro valamennyi nagyszeruen sikerult.
Az ido kedvezett sok helyt, a sok innyenc falat amit osszehoznak a rèsztvevok vagy a fèrfi kisok ugyes rostèlyos muvèszete teszi èlvezetessè, s nem beszèlve azokròl a mese finom sutemènyekrol, mert mindenki azt kèszìti ès viszi el ami neki legjobban sikerul, egyszer sem hallottam volna rròl, hogy valaki egy elfuseràlt sutivel jelent volna meg. Aaz ellàtàs nem volt igènyes ès szòra mèltò hiszen kèso èjszakakba nyùllò tere-fere mellet nem volt senkinek sem ideje arra, hogy azt megnèzze, fontos volt a fejèt valamire lehajtani ès 180km-es sebessègel aludni pihenni màsnap reggelre.
A munkàk is mind mind elismerèseket èrdemelnek ùgy a "tanìtò nènik rèszère mint a tanulok rèszère". Szebbnèl szebb alkotàsok kerulnek mutogatàsra, valamint a bemutatott hozott ès kiàllìtott dolgokròl.
EZEK SZERINT HA MINDEZ BE VAN TARTVA ÈS LEÌRVA, NEKEM TÀVOL ÈLO KIVÀNCSINAK NEM MARAD MÀS HÀTRA MINT CSAK OLVASNI ÈS NÈZEGETTNI.
Koszonom a sok sok szèp kèpet ès èlmèny tudòsìtàst.
Koszonom, szeretettel egy kìvàncsi tàvol èlo folt-rongy màniàs:
Tucipatch olaszbòl