Kicsit előrébb kell hozzuk a húsvéti túrát, mert az idén olyan későn van húsvét, hogy addigra elvirítanának kedvenc tavaszi virágaink. Az utakat kissé leamortizálta a fakitermelés, örülünk, hogy gyalog megyünk. A zöld jelzésen a kisvasút papirgyári megállójától. A dagonyás úttól felfelé kezdődik a virágszőnyeg. Legtöbb az odvas keltike, de van bőven békaszem, mocsári gólyahír, szellőrózsa, csak győzzünk gyönyörködni.
Kicsit messzebbről...
...és bármilyen messziről...összefüggő virágszőnyeg amíg a szem ellát, meg azon is túl.És megyünk, és megyünk, és végig az út két oldalán. Legalább egy, de tán több kilométeren keresztül. Elvesztem a távolságbecslőkémet ebben a csodában, és hogy még teljesebb legyen az élvezet, a madarak ezerrel énekelnek, az illat pedig leírhatatlanul édes, mézes bódító.
a sombokrokra ami csak ráfér. Ide ősszel visszajövünk.
2 megjegyzés:
Gyönyörű ez az odvas keltike szőnyeg. Most jó lenni méhecskének :-)
Remélem azért még a hétvégén én is beleszippanthatok.
Mifelénk otthon, a Bakonyban, az odvas keltikét egyszerűen csak kokasvirágnak hívják, de ugyanígy szokott burjánzani.
De tegnapelőtt fent a Normafánál is efféléken legeltethettük a szemeinket, és orrainkat. :o)
Megjegyzés küldése