2011. június 23., csütörtök

Bánkút

Zöldborsó lefagyasztva, cseresznye kandírozva, mi dolga lehet a nyugdíjasoknak, mint megnézni, van-e gomba a Bükkben. Igaz, a gombás fórumon a profik se dicsekszenek nagy felhozatallal, akiknek tuti helyük van, nekünk meg nincs is tuti helyünk, de mindegy. A Bükk mindig szép, az idő remek, a bánkúti túristaszálló melletti parkolóból indulunk, a kék kereszten Őrkő rétre, onnan az Olasz kjapuhoz, és a Nagyrét fele vissza. Ha közben nem mászkálnánk még el ide-oda, lenne 15 km.


Ez a bükkfa megér egy fotót. Az egyik fa ága egyszerűen átfúrja a másik ágát.
A fenyves a maga szigorú szineivel.

A rózsabogarak mindig lenyűgöznek az aranyzöld szinükkel. Ha tudnék ilyet festeni mondjuk hernyóselyemből....

Ha gombát nem is találunk, de találunk egy bodzabokrot, ami még teljes pompájában virágzik. Mivel most olvastam, mikor már a cseresznyelekvárom kész, hogy milyen jó ízt ad a lekvárnak a bodza, szedünk egy keveset,  hogy legalább a meggyel kipróbáljam.

Gomba helyett virágokat fényképezek. Ha ez a kertben lenne, bögrevirág lenne. De itt nem tudom.

A fű így az esők után a hónunk alját csiklandozza.

A Nagyrét egyik szikláján a varjuháj igen jól érzi magát.

...ahogy ezek a kis réti szekfűk is. Elszomorodok, mert a Nagyréten a lovaknak már nyomuk sincs. Nincs lelegelve a fű, egyetlen gombócrakást se látunk, és az istálló környékén sincs az életnek semmi nyoma.
Igen fáradtan érünk vissza a szendvicseinkhez három óra tájban, de még elmegyünk megnézni a tavalyi (vagy tavalyelőtti?) nagy erdőpusztulás nyomait. Sajna a fényképezőgépet nem viszem, A kidőlt fákat már elhordták, a nagy dúlástra csak az embernél magasabb kifordult gyökerek emlékeztetnek. Az erdő helyét elfoglalja a málna, ami egy-két év, és igen szép lehet, de az erdei szamócát már most is szedhetjük. Ez minden gyümölcsök közt a legistenibb ízű, csak ne lenne olyan apró, és ne kellene lehajolni hozzá ilyen fáradtan. 
Hazafelé elkanyarodunk az egyik bányatóhoz, lehúzzuk a cipőket, és oda-visszagyalogolunk a vízben a kavicsos homokon. Nincs az a welness knipet, ami jobban esne most ennél. 
Hazafelé egy zöldségárusnál megggyet  veszünk. Csak öt kilót akarok, hogy a bodzával kipróbáljam, de rámtukmálja a 13 kilóját, már menne haza. Másnap egy ötliteres üveggel kandírozok, néhány kilót lefagyasztok, a többiből lekvárt főzök. Ugyan mit kezdtem volna öt kilóval.

1 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

Köszönjük az újabb kirándulást! :o)
Tényleg "unalmasak" ezek a nyugdíjas napok! :o)