Zöldborsó lefagyasztva, cseresznye kandírozva, mi dolga lehet a nyugdíjasoknak, mint megnézni, van-e gomba a Bükkben. Igaz, a gombás fórumon a profik se dicsekszenek nagy felhozatallal, akiknek tuti helyük van, nekünk meg nincs is tuti helyünk, de mindegy. A Bükk mindig szép, az idő remek, a bánkúti túristaszálló melletti parkolóból indulunk, a kék kereszten Őrkő rétre, onnan az Olasz kjapuhoz, és a Nagyrét fele vissza. Ha közben nem mászkálnánk még el ide-oda, lenne 15 km.
Igen fáradtan érünk vissza a szendvicseinkhez három óra tájban, de még elmegyünk megnézni a tavalyi (vagy tavalyelőtti?) nagy erdőpusztulás nyomait. Sajna a fényképezőgépet nem viszem, A kidőlt fákat már elhordták, a nagy dúlástra csak az embernél magasabb kifordult gyökerek emlékeztetnek. Az erdő helyét elfoglalja a málna, ami egy-két év, és igen szép lehet, de az erdei szamócát már most is szedhetjük. Ez minden gyümölcsök közt a legistenibb ízű, csak ne lenne olyan apró, és ne kellene lehajolni hozzá ilyen fáradtan.
Hazafelé elkanyarodunk az egyik bányatóhoz, lehúzzuk a cipőket, és oda-visszagyalogolunk a vízben a kavicsos homokon. Nincs az a welness knipet, ami jobban esne most ennél.
Hazafelé egy zöldségárusnál megggyet veszünk. Csak öt kilót akarok, hogy a bodzával kipróbáljam, de rámtukmálja a 13 kilóját, már menne haza. Másnap egy ötliteres üveggel kandírozok, néhány kilót lefagyasztok, a többiből lekvárt főzök. Ugyan mit kezdtem volna öt kilóval.
1 megjegyzés:
Köszönjük az újabb kirándulást! :o)
Tényleg "unalmasak" ezek a nyugdíjas napok! :o)
Megjegyzés küldése