Tiszavirágüldözőben.

Lezajlott a zöldborsóháború, ezen a hétvégén a cseresznyével harcolunk, (de mi gyűzünk) és este egy elkapott mondta a TV-ben, hogy elkezdődött a tiszavirágzás. Ugyan a tervek szerint a gombát kellene megnézni, hogy mi ujság az erdőben ennyi eső után, de ez a hír mindent űberel. 42 éve élek a Tisza közelében, ha nem is naponta, de hetente biciklizek a gátján, de még a virágzást nem sikerült kifognom. No majd most. Ha már a TV is bemondta!! A halászoktól viszont megtudjuk, hogy ha van is, csak este héttől kilencig repül, délelőtt nem.

No mindegy, a Tisza virágzás nélkül is szép, most a morotvákat fényképezem, ezek azok az elmocsarasodott részek, ahol az áradás után a víz visszamaradt.  

A békalencse vastagon borítja a vizet. Az idén nagyon sok a béka, lehet, hogy ennek köszönhetjük, hogy szúnyog alig van.

Erős szél van, fodrozza a vizet, mintha csak kézzel lenne tűzve a hernyóselyem. A téma a vízen hever, csak a szélnek kell megfújni.

No akkor este visszajövünk. A víz békésebb már nem is lehetne. De kérész még mutatóba se, egyetlen egy se. Pedig a löszfalak ideális lakhelyei lehetnének.

Ilyen vadregényes dzsungelen jutunk le a partra. Ekkora csanalakat még nem láttam, nálam magasabbak. (no én csak 158 cm vagyok, de akkor is kapitális méretű) De kérész semmi.

Nem baj. Holnap is visszajövök.

Ma van a tegnap holnapja. Egy háromlábú kis tábori széken ülök a vízparton, rendesen felszerelkezve. Van katonai távcsövem,amivel jó messze ellátok, (jó, mert a túlparton igen helyes kis madárkák repkednek, vöröses-barnás színben, a szárnyukon fehér foltok.)  van fényképezőgépem, de biztonság kedvéért könyvem is, ha semmi más érdekes nem volna.

Két fiatal falubeli srác pecázik, melléjük telepszek, Imi elmondja, hogy 2003-ban olyan volt a virágzás, hogy a túlpartot alig lehetett látni. Na ilyet szeretnék. Egy-egy nőstény körül labdányi hím kapaszkodott egybe. Hú de megnézném. 

Már egész csapat néző verődik össze, minden esetre többen vagyunk, mint a kérészek, amiket meg tudok számolni a víz felett. Nagyon rosszak az esélyeik,  így egyesével vagy felülről kapja el őket egy madár, vagy lentről ugrik ki értük egy hal. Egy igen jó méretű hal is, a fiuk már ismerik, balin, egyszer már kicsúszott a kezükből. Most a nagy csobbanásai még inkább fájdítja a fiuk szivét. 

Vagy két óra eltelt, már semmi esélyem, hogy ma még lássak valamit. A kisszékem is nagyon zsibbad a fenekem alatt,  a nap már majdnem a látóhatáron, na majd holnap visszajövök.

Hát visszajöttem, de egyetlen árva kérészt nem találtam. Úgy volt, hogy még nincs, még nincs, már nincs. Ilyen a Tisza. Mintha olvadt szines üveg volna. Meg tudom érteni a horgászokat, akik naphosszan a partján ülnek. Csak azt nem értem, minek lógatják bele a zsinorokat ebben a gyönyörű vízbe?!