Egy rém peches hétvége

Nyugdíjasnak ugyan mindegy, hogy  hét közben van-e rossz idő, vagy hétvégén, de nekem most nagyon kéne a kánikula, mert a kandírozott meggyem megérett az aszalásra, ahhoz pedig meleg kell. Most viszont a hőmérő a 20 fokot se éri el, esős, szeles az idő. A meggyem tehát megy a sütő legenyhébb fokozatára, aztán ha mégis kisüt  a nap gyorsan megyek vele a nagyképűen üvegháznak kinevezett  beüvegezett pincelejáróba, aztán ha beborul, vissza. Szóval hordozható a kandírozott meggyem.
Reggel bemegyek a földszinti vendégszobába, és holtra rémülök. Szárnyas hangyák lepték el a szobát. Pánikban körbefújom chemotoxszal a falak alját, és összeporszívózom a tetemeket, de rájövök, hogy nem kellett volna fújni, csak szívni, mert ez a szag innen egyhamar ki nem megy. Még jó, hogy nem jön vendég.

Délután Katival elmegyünk úszni. Elég sokan vagyunk, mert az eső miatt strand helyett is ide jönnek az úszni vágyók, de még az első adag úszásra van is helyünk. Hanem egyszer csak jön hatvan belga ifjúsági úszóbajnok. Hogy a fenébe találtak ide, nem tudom, de attól kezdve mi már csak kushadunk a székeken. Na jó, még a szaunába beférünk, így van alkalmam megtapasztalni, hogy mennyi idő kell nekem ahhoz, hogy valami kis levet ki tudjanak az izzadságmirigyeim préselni. Egy óra. Kár, hogy negyed óra múlva rosszul leszek a melegben.
Itthon a lakást füstfelhő borítja, Imre "megfőzte" azt a négy cső kukoricát, amit reggel hozott. Van a házban füstjelző, valamelyik sufniban szépen becsomagolva. A lábas kitakarítását nagyvonalúan felvállalja.

Ma grillezés volt tervbe véve, de a szél nemhogy elfújná, de fel is borítaná a grillsütőt.  Így maradunk a kontakt grillnél, és ha már ebben sütök, gondolom, lefotózom, és leírom a nagy okosságot, amit kitaláltam.

Szóval én a kontakt grillt nagyon szeretem, de mikor el kell mosni, sírva fakadok. Ezért kitaláltam, hogy alul felül sütőpapírral bélelem, egyik oldalon kicsit alátámasztom, hogy a sütőpapíron szépen lecsurogjon a zsír, és a finom szaft, (váladék, mondta egyszer valaki, és rajta maradt) szépen belecsurog az oda készített pecsenyéstálba.

 Tehát így. De barna sütőpapírral még jobb, az végképp nem enged át semmit. Balra a bepácolt tarjaszeletek.

 A lecsurgó zsír megy a gombára, ami majd eztán következik. Itt a képen látszik, de én nem vettem észre a malőrt, hogy a vezeték rossz helyen van. A következő adag hús sütése közben szikrázás, sistergés, áram el.
Közé zártam a vezetéket, ami elolvadt, a kontakt grillnek annyi. 1:1

 De a jó háziasszony (az ügyetlen is) válságos esetekben öntevékeny. Vasaló alatt folytattam. A végeredmény elég jó lett, de mikor a lányom azt mondja kenyérdagasztás közben, hogy anya, ne csináljunk kenyérlángost? Mondom, nem. Az ma biztos felrobbanna a kezemben.