Sógoromék 50 éve házasok

 Mikor Jutkát megismertem, öt éves házasok voltak, és én úgy gondoltam Úristen egy pasival öt évet leélni...aztán rövidesen a sógornője lettem, majd jöttek a gyerekek, és kölcsönösen kománék, de ami fontosabb, hogy mindvégig barátnők maradtunk. Nagyon sokat tanultam, vagy próbáltam megtanulni tőle. Attól kezdve, hogy milyen jó arcpakolást lehet a nyers kukorica tejéből csinálni, a hidegtáldíszítést, a majonézkavarást, sok-sok mindent tőle tanultam. De azt nem sikerült megtanuljam, hogy hogy lehet úgy háztartást vezetni, hogy csak otthon legyen, ne háztartás, hogy csak ebéd legyen, de ne mosatlan, hogy mindig minden kész legyen, de munka ne legyen vele, hát ezt a titkot Jutka magával fogja vinni a sírba. A bizonyság, hogy nagyon tudnak valamit, és tökéletesen összestimmelt pár, hogy 69 évesen külső segítség (vagy csak igen minimális) nélkül felvállaljanak egy negyven személyes kerti partit ahol még a luftballonok színe is meg van tervezve, és az sk. készült berkenyelikőrtől a vendégek zenés szórakoztatásáig mindent maguk csináltak. A fotók sajna nem sokat adnak vissza a nap hangulatából, mert a sátrakban a fényviszonyok nem igazán voltak jók, de meg mire a csodás tálakat lefényképezhettem volna, már csak romjai voltak.

 A két legifjabb unokatesó ismerkedik. Ha ide tudnám tenni a két nagyapa fotóját gyerekkorukból, meglepő lenne a hasonlóság.

 Az előétel felszolgálásáig még tudtam is fotózni. A többit csak leírom: szarvassült és töltött karaj zöldségágyon köleskásával és kukoricakásával  -  vaddisznópörkölt krumplival, torták és sütemények a fene se tudja már mennyi, vacsora lecsós töltött káposzta, de abból már alig bírtunk enni.

 a négy unokából a három nagy.

 Klárika, a barátnő, aki régi szakmáját gyakorolva  egy nagyon megható beszédet mondott a beteljesült reményekről,  aztán elénekeltük a dalocskát, ami az elmúlt ötven évükről szólt. A kórus tökéletesen szólt próba nélkül is.

 A két ifjúsági európa-bajnok  unoka bemutatót tartott karate tudásukból. Edzőjük édesapjuk....

 ...ezután eljátszotta Bartók Este a székelyeknél darabját, aztán felállt Zsuzsi, és egy gyönyörű beszédet mondott arról, hogy ő milyen boldog gyerek volt, és mennyire büszke a szüleire, és bár nem tud szépen hegedűlni, de azért ugye Ti is büszkék vagytok rám. Itt már nem tudtam fotózni, mert potyogott a könnyem, Zsuzsi egyetemi tanár, docens a szegedi egyetemen, de olyan szerény, és kedves lány, igen Zsuzsi, mindnyájan nagyon büszkék vagyunk rád. Nem baj, hogy csak kicsit tudsz hegedülni.

 A legkisebb unoka. Még nem karatézik, de apuci majd kezelésebe veszi, mikor eljön az ideje.

 a pezsgőbontás. A vő, az apa és a fiú. Sajna egyik kép se sikerült, ahol János húzta a nótáinkat. Pedig ott húzza!!!

Jutka a dísztortával. Lent egy kedves kis ajándék egy emléklap arról, mi történt 1961-ben. Rákattanva kiderül milyen izgalmas év volt. És mivel a hátoldalán minden vendég aláírta, kedves emlék lesz.

Ennyi embert sehol se lehetett volna egy képre összehozni. De este, mikor a világító lampiont felengedtük a kívánságokkal, az ünneplők egy része legalább ráfért a képre.
Köszönjük János és Jutka!!!!

utóirat: hogy milyen békés hely ez, jellemző, hogy az itt lakó rozsdafark két méterre az éneklő sokadalomtól békésen fürdik a megszokott edényében, szárítkozni fölénk ül egy vezetékre, aztán besurran a  terasz gerendájára rakott fészkébe.