Ami Ebsonnak a derby, Pamplonának a bikafuttatás, az Tiszaújvárosnak a Triatlon. Az idén a tizenötödiket rendezik, és nem csak sportesemény, hanem a város nagy ünnepe is. Kilenc napig ennek a lázában égünk. Délutánonként mindenféle versenyekre lehet nevezni, ilyenkor a fél város fut, (Kati lányom a barátnője ikerbabáival, a babakocsiban száguldotta végig a távot.) Másnap kétezren álltunk rajthoz a biciklis napon. Kétezer bicikli, meg húszezer szurkoló az utcákon. Esténként pedig mindenki jön a TÉRRE, ahol jobbnál jobb együttesek zenélnek. Minden este nem vittem a fényképezőgépet, de a Csík, a főkedvencem, őket megörökítettem.
Aztán vasárnap a verseny. Délelőtt a nők, azt hiszem 58-an álltak rajthoz, délután a férfiak 78 indulóval Zimbabwetól Izraelig, mindenféle országokból.
Annyian mentünk ki szurkolni, hogy majd leszakadtak a lelátók. És a legutolsónak befutó versenyzőt éppolyan visítva, örjöngve tapsoltuk meg, mint az elsőt.
A műsor lelke Attila, aki 15 éve ugyanolyan lelkesen vezeti végig a műsort, nem tudom alszik-e eszik-e, iszik-e ez alatt a kilenc nap alatt, de valami igen nagy mókamester, tele sziporkákkal, táncra perdíti a félhalottakat is.
Egy megkésett cipőcsere a kerékpár és a futás közt. (nem csak a versenyző késett , én is a fotózással, a nagy kavalkádról lemaradtam, illetve annyi hely nem volt a tömegben, hogy fényképezni tudjak. )
Milyen fáradtak már ezek a fiuk a másfél óra megfeszített erőkifejtés után!
Utolsó futókör második helyezettje az angol, mikor látom ezt a felhőt, szentül azt hiszem, hogy ő lesz az első befutó. De nem, második, első a kanadai, harmadik pedig a magyar Vanek Ákos.
A nők eredményhirdetése: Amerika-Oroszország-Itália a sorrend.
A férfiak eredményhirdetésére az angol fiú nem tud kijönni, az orvos nem engedi. Tejóisten mennyire kell ahhoz kifáradni, hogy ez megtörténjen. Reméljük estére rendbe jön!!!
De jó látni a magyar zászlót, ha még a harmadiknak is kúszik fel. Ákost majdnem szétszedi a közönség. 11 éve nem volt magyar dobogós.
Gratulálunk, és innen is köszönöm azt a gyomorszorító jó érzést, amit mindnyájan éreztünk, akik ott voltunk.
Este már nem tudok kimenni a térre, mert szabályosan megsüketültem a körülöttem visító, üvöltő tömegtől. Nemcsak cseng bong az egész fejem, de a saját hangom,és a fütyülésem is mintha két helyről, két szólamban jönne. Remélem elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése