A Mátyás templom -a Határtalanulra

Az idei év pályázati kiírását úgy döntöttem kihagyom. A témák jók voltak (Magyarország várai, templomai, A londoni olimpia, és Viseletek volt a három téma) de most élvezni akartam a nyarat, meg egyébként is muszáj nekem mindenütt ott lenni? 

Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy a Mátyás templom gyönyörűséges faragott díszeit vajjon hogy lehetne zsinórokkal ábrázolni. El voltam veszve. Mert ha egyszer egy technika befészkeli magát az agyamba, akkor az már nem hagy nyugton. 

Először is kellett egy képet keresni a gugliban.  Ezer kép van fenn a Mátyás templomról, de ami elég közeli, hogy a részleteket is hozza, az kicsi darab.  Ami távolabbi, hogy rajta legyen az egész munka jövendőbeli képe, az nem elég részletes. No mire összemostam a kettőt az agyamban, kiderült, hogy az egyik képet délelőtt, a másikat délután fotózták, az árnyék egyiken jobbról, másikon balról esik. No de még ott nem tartunk. 

Kezdtem a tetőzeten. Gondoltam, ha ezt meg tudom csinálni, a többi már menni fog. Körömnyi selyemdarabkákat varrogattam fel egy anyagra tetőcserépszerűen, és az eredmény igen fellelkesített. Addigra már - mivel minden szabad percemben zsebemben voltak a fehér, és ekrü színű horgolócérnáim, fonalaim, - tekintélyes mennyiségű körmönfont zsinórom gyűlt össze, hogy nekifoghassak.  

 A négy egyforma ablak mintázatával mit mondjak, igen megkínlódtam. Hogy valamennyire - még átlós rövidülésben is egyforma legyen.

 A zsinórok felvarrásával nemkülönben. Kézzel próbáltam, reménytelen volt. Géppel se könnyű. Van 12-es zsinórvarró talpam, de azzal csak az egyenes zsinór ment, itt pedig tekeregni kellett mindenfelé. Végül úgy csináltam, mintha tűznék az óraüveg talppal, és egy gomb segítségével próbáltam a köríveket tartani -nem túl sok sikerrel.

 Rengeteget bontottam, és rengeteg tűt törtem, és kb a felében voltam, mikor már tudtam, hogy nem ez lesz életem főműve, de már túl sok munkát feccöltem bele, hogy feladjam.

Nem vártam érte díjat, de addig is, míg a zsűri véleménye megérkezik, a sajátom:

Az ötlet csillagos ötös.
Tervezés hármas
Kivitelezés kettes.
Kudarctűrő képesség csiszolása minden képzeletet felülmúló.

És itt a zsűri véleménye. Bár mindössze harminc munka volt, de sok nagyon ütős, istenemre nem irigyeltem a zsűritagokat, mikor itt sorrendet kellett felállítani. De ezt a fából vaskarika mondatot sehogy nem értem. Ha a kivitelezési ötletek nagyszerűek (mármint hogy selyemből csináltam a majolika cserepeket, zsinórból a kőcsipkét, nehéz selyemből az ablakokat, ) akkor ennek az együttese miért nem hozta meg a kívánt hatást? Ha nem hozták a kívánt hatást, nem voltak nagyszerűek, ha viszont nagyszerűek voltak, akkor hozták.
Lehet, hogy nekem is le kéne ragadni a pamutvászonnál?