Golyóálló burberry táska

Hajdanában danában, harminc, de inkább negyven évvel ezelőtt, mikor megboldogult nagynéném küldözgette  Londonból a csomagokat, kaptunk egy igazi, hamisítatlan burberry kabátot ami kb olyan márka a kabátok közt, mint a Ferrari a kocsik közt. Éltem párja, akinek már az is kiöltözés számba ment, ha a melegítőjét farmerre cserélte, nem igazán tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy felvegye, ismeretségi körömben pedig hiába kerestem egy elszegényedett angol lordot, aki értékén kezelte volna ezt a remek darabot, így a kabát felkerült a sufni legfelső rúdjára, amit csak egy ágasvégű két méteres bottal lehet elérni, vagyis ami ott van, az már majdnem el van temetve. 

De csak majdnem, mert most úgy gondoltam, kellene már valami táskát csinálni, ami  nekem igen nagy kihívás, és lepiszkáltam a helyéről ezt a csoda-kabátot. Már a szétbontás se ment valami könnyen, vágni pláne nem, mert olyan sűrűn szövött az anyaga, hogy az olló alig viszi. Ennél csak a golyóálló kevlár lenne nehezebben vágható, no de ez az angol esők ellen készült. 

Be kellett hozzá szereznem három erős drapp zipzárat,   mert bár egy fióknyi különböző zippem van, de ide valami komolyabb kellett, elvégre is minden lánc erősségét a leggyengébb láncszem határozza meg, belefeccölöm a munkát, aztán szétmegy a zipzár,   no ne.  Egy drapp volt összesen ebben a méretben a város két röltex üzletében, de mit nekem, vettem még két fehéret, nem azért van ötféle festékem, hogy be ne tudjam festeni. A Colombusból volt terrakotta, homokszín, és négerbarna. Válogathattam. 

A terrakottával kezdtem, ettől pöspöklila lett a zipp, gyorsan víz alá, szerencsére kijött belőle minden lila. Aztán a homokszín, ez semmit nem fogott meg a szövött részén, viszont a fogója drapp lett. Ekkor eszembe jutott, hogy át van impregnálva valamivel, nekiestem szappannal és kefével, majd újra kezdtem a festést a négerbarnával. A szövött részen semmi, de a zipp fogai négerbarnák lettek. (ld második kép) 

Nem kis célokat tűztem magam elé: legyen neki külső zippes zsebe, és két rekesze, külön bejárattal. Azt meg se számoltam, hogy ez azt jelenti, hogy egy varrással kell a következő rétegeket összevarrni:  

két réteg külső zseb

két réteg a kéder takarója

két réteg+a vlies a táska elsülső fala

két réteg+merevítő+vlies az oldala

Na és hab a tortán, hogy jó erős legyen,  nem az eredeti  kockás bélésével béleltem, hanem saját erős anyagával. Férceléshez laposfogó kellett, hogy ki tudjam húzni a nagy keservesen belebökött tűt. 

Mit mondjak, három nap kemény munka volt, szegény Berninám előtt le a kalappal, hogy majdnem olyan legyen, mint a bolti, amit ipari géppel csinálnak. (persze csak majdnem) Örülök, hogy nincs a sufniban több burberry kabát, így nem esek többször kísértésbe.